zivatar
(frontzivatar, egycellás zivatar, többcellás zivatar, többcellás vonal, instabilitási vonal, squall line, szupercella zivatar)

Záporesővel, villámlással és dörgéssel kísért időjárási jelenség, amely a zivatarfelhők (cumulonimbus) labilis légköri körülmények közötti nagy nedvességű meleg légtömegek felszálló áramlása során keletkezik.

A helyi vagy hőzivatarok a talaj erős felmelegedése révén, a frontzivatarok hideg levegő betörése következtében alakulnak ki.
A levegő felemelkedése során a kicsapódással látens hő szabadul fel, és ez a levegő további felemelkedéséhez vezet.
A kicsapódási szint elérése fölött a rendkívül alacsony hőmérsékletű páracseppek vízcseppekké állnak össze. Az eső kialakulásával csökken az instabilitás, a felhő növekedése megáll, majd a csapadékképződés is rövid időn belül megszűnik.
Bizonyos zivatarfelhők esetében azonban a vihar tovább folytatódhat.

Zivatar idején a felhő alsó rétegében elektromos töltés halmozódik fel, amely bizonyos nagyságot elérve villámlás formájában kisül. Zivatar általában hidegfronton, alacsony légnyomáson keletkezik, az alacsony szélességi körökön nagy felmelegedéssel és a páratartalom megnövekedésével áll kapcsolatban.

Egycellás zivatar
Egyes zivatarok csak egy cellát tartalmaznak, amely egész életciklusában megmarad, és úgy oszlik fel, hogy új cella nem keletkezik.
Az igazán egycellás zivatarok ritkák, mert még a leggyengébbek is több cellás feláramlás eredményei. Az egycellás zivatarok meglehetősen rendszertelenül szolgáltatnak rövid, heves eseményeket (pl. jégeső, heves csapadék vagy esetleg gyenge tornádó).

Többcellás zivatar
A zivatarok gyakran csoportosulnak, együtt mozognak, mintha egy egységes rendszer lenne, közben minden cella az életciklusának különböző szakaszában van. Általában ezek a zivatarok erősebbek az egycellásaknál, de lényegesen gyengébbek a szupercellánál.
Ellentétben az egycellás zivatarokkal, a többcellásak több órán át tarthatnak, nagy jégesőket, pusztító szeleket és hirtelen árhullámokat, valamint különálló tornádókat okozva.

Többcellás vonal (Instabilitási vonal, squall line)
Néha a zivatarok egy vonal formába rendeződnek, ami oldalirányban többszáz kilométerre terjedhet ki.
Ezek a vonalak hosszabb időn, több órán keresztül fennmaradhatnak, és nagy kárt okozó szél, illetve jégeső kísérheti.
Az instabilitási vonal közös emelő mechanizmusú sorba rendeződött zivatarokból áll.
Az eső által hűtött levegő, vagy 'lökési front' az instabilitási vonal alól úgy terjed ki, mintha egy kis hidegfront lenne, folytonosan emeli a meleg nedves levegőt, ami a zivatart látja el energiával.
A klasszikus instabilitási vonal vagy a hidegfront vagy száraz vonal határa előtt, vagy azzal párhuzamosan fejlődik ki. A zivatarok először ott fejlődnek ki, ahol a nedvesség, az instabilitás és felemelő erő kombinációja a legkedvezőbb.
Az instabilitási vonal önfenntartó a kifutó szél okozta feláramlás következtében. Ameddig instabilitás és nedvesség van jelen az instabilitási vonal előtt, addig az előre mozog. Gyakran, a vonal hosszában, annak elején, alacsony szintű boltozatszerű felhőzet alakul ki, amit peremfelhőnek is hívnak. Lökéses, néha romboló kifutó szél horizontálisan, a talaj mentén ezen peremfelhők mögött terül el.

Szupercella zivatar
Szupercella zivatarok az egycellás zivatarok speciális esetei, amelyek hosszú időn át (sok-sok órán át) képesek megmaradni.
Ilyen jelenségek a felelősek szinte minden jelentősebb tornádóért az USA-ban, és a legtöbb olyan jégesőért, amelyben golflabdánál is nagyobb jégszemek estek.
A szupercellák szélsőségesen nagy szeleket és hirtelen árhullámokat is okoznak.
Általában spirálszerűen felfele mozog a levegő (az északi féltekén általában az óramutató járásával ellentétesen keringve), ami nagyon nagy függőleges sebességváltozásokat, úgynevezett függőleges szélnyírásokat okoz. Ilyen esetekben a szél változtatja az irányát, és sebessége a magassággal együtt növekszik.
A szupercellák kialakulása szempontjából a legkedvezőbb feltétel az, ha a szél iránya a magassággal az óramutató járása szerint változik. A szupercella alatt a vihar forgó mozgása gyakran látható.

Felhasznált irodalom