xerográfia, fénymásolás
Fényelektromos és elektrosztatikus
hatásokon alapuló reprográfiai eljárás, amelyet a 30-as évek végén Chester F.
Carlson amerikai fizikus fejlesztett ki, de csak az 50-es években kezdtek forgalmazni.
Egy földelt hordozón levő fényvezető szelénréteget
koronakisüléssel pozitív töltéssel
látnak el. A másolandó minta világos helyeiről jövő fény
vezetővé teszi a szelénréteget,
és a töltés kisül. A minta sötét helyein
a töltés megmarad, és negatív töltésű
festékporral beszórva a festék
a sötét képelemek helyén elektrosztatikus
vonzás révén megtapad. Ezt a festékképet egy felfogó papírra simítják, és ott
hőolvasztással a papírra rögzítik. A modern xerográfiai eljárásokkal
lehetséges a papír mindkét oldalára, az eredetinél nagyobb vagy kisebb méretben,
sőt színesen is másolni. A xerográfia görögül "szárazítást"
jelent.