Wigner Jenő

(1902 - 1996.) magyar Nobel-díjas (1963) vegyész és fizikus.
A budapesti Evangélikus Gimnázium diákja volt, majd az érettségi után Berlinben végezte el egyetemi tanulmányait.
1930-tól az Egyesült Államokban él.
1939-ben Szilárd Leóval és Teller Edével együtt meggyőzi Einsteint ama történelmi jelentőségű levél megírására, amellyel az atombomba gyártása megindul.
E program megvalósításának első lépéseként 1942-ben Fermivel együtt kidolgozzák, majd megvalósítják az első láncreakciót.
Már a kvantummechanika kezdetei időszakában csoportelméleti módszereket próbál meg használni, melyek végül is eredményesek lesznek. Igen jelentős az a felismerése, hogy a szimmetriák és a megmaradási tételek között szoros kapcsolat van.
A bariontöltés megmaradásának elve szintén az ő felismerése.
Nevét az által elméletileg "megjósolt" úgynevezett Wigner-effektus őrzi, amely a moderátorként használt grafitban tüzet okozhat. Ilyen típusú reaktorbaleset később be is következett az angliai Windscale-ben.
A kvantumelméletnek az atomokra és az atommagra történő alkalmazása során számos kiemelkedő és maradandó eredményt ért el. "Főműve" azonban a módszertan lett; a szimmetriák módszertana.
"Ha a kaotikusnak látszó események világa felett a természeti törvények uralkodnak, akkor mi uralkodik az esetlegesnek tűnő, különböző természeti törvények sokasága felett?" A kérdésre megadta a választ: a szimmetriák! Wiegner megfogalmazásában a világnak három szintje létezik: az események, a törvények és a szimmetriák szintje.
Elsősorban ezért e felismeréséért tiszteljük. Lényegében ezért kapta a Nobel-díjat 1963-ban, "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriák felfedezéséért és alkalmazásáért".
Élete utolsó éveiben sokszor járt Magyarországon, szeretettel emlékezett vissza az itt töltött éveire.

Felhasznált irodalom