vonalas színkép
(vonalas kibocsátási színkép, vonalas emissziós színkép, sávos színkép, kettős spektrumvonal, dublett)

Vannak olyan anyagok is, amelyek színképében nem minden szín jelenik meg, hanem csak néhány vonal.
A sugárzás színképét vonalasnak nevezzük, ha a színképben csak bizonyos frekvenciájú (pontosabban nagyon keskeny frekvenciaintervallumba eső) színképvonalak jelennek meg. Az ilyen színképet vonalas kibocsátási (emissziós) színképnek nevezik.
Vonalas színképet adnak az atomos, vagy egyszerű molekulákból álló izzó gázok, gőzök, híg oldatok.

Néhány anyag (víz, hélium, neon, nátrium, higany) vonalas színképe.
A kép alapján érthetővé válik a nátrium jellegzetes lángfestése illetve a higanygőz és a nátriumgőz lámpák fénye közötti különbség.

A vonalas színkép jellemző az anyagra ezért analitikai célokra használható.
(Az eljárás "távolról is működik", a héliumot például először a Nap színképében fedezték fel - neve is innen ered.)
A sugárzás színképét sávosnak nevezzük, ha a színképvonalak különálló csoportokba, sávokba rendeződnek, vagyis minden sáv sűrűn egymás mellett elhelyezkedő vonalak sokaságából áll.
A sávos színkép az összetettebb molekulákból álló anyagokra jellemző.

Bizonyos spektumokban előfordulnak egymással kapcsolatban lévő vonalpárok ezeket kettős spektrumvonalnak vagy dublettnek nevezik. Ilyenek például a nátrium D-vonalai (lásd fentebb).

Felhasznált irodalom