fényvisszaverődés
(reflexió,
féligáteresztő tükör)

Amikor a fény (vagy más hullám) új közeg vagy test határához ér, egy része visszaverődik a felületről, másik része behatol az új közegbe.

A visszaverődött fény iránya és intenzitás-eloszlása függ a visszaverő felület anyagától, színétől és egyenetlenségeitől is.
A finoman szemcsézett, világos felületek (pl. fehér papírlap, vászon, falfelület) a (fél)tér minden irányába visszaveri, szétszórja a fénysugarakat. Ezért a szórtan (diffúzan) visszaverő felületek minden irányból jól láthatók.

1. Szabályos visszaverődés fényes felületről
2. Diffúz visszaverődés
3. A fekete felület fényelnyelése

A szabályos visszaverődés törvénye
A beeső fénysugár, a beesési merőleges és a visszavert fénysugár egy síkba esik, és a beesési szög egyenlő a visszaverődési szöggel. (A beesési szög a beeső fénysugár és a beesési merőleges, a visszaverődési szög a visszavert fénysugár és a beesési merőleges által bezárt szög.)

Szabályos visszaverődés a tükör felületéről

Régészeti leletekből tudjuk, hogy az ember igen hamar felfedezte, hogy a víztükrön kívül mesterségesen is elő lehet állítani olyan felületeket, amelyek visszatükrözik a fényt.
Eleinte simára csiszolt fémtükröket használtak, később az üveg használatának az elterjedésével kialakult a foncsorozási technika, amikor üvegfelületre kémiai úton vagy párologtatással tükröző fémréteget visznek fel.
Ma mindkét tükörfajta használata elterjedt. A hétköznapokban persze ismertebb az üvegtükör, a műszaki gyakorlatban a fémtükröket is széleskörűen alkalmazzák.
A foncsorozott üvegtükör ugyanis amiatt, hogy az üvegfelület maga is tükröz, többszörös visszaverődések miatt "hamis" tükörképeket is előállít. Ez pedig a precíz optikai műszereknél zavaró.

A tükrök visszaverő képessége, vagyis az, hogy a tükör a ráeső fény hány százalékát veri vissza, az üvegfelület néhány százalékos értékétől a csiszolt fémtükrök 95-98 %-os értékéig széles határok között változik.
Azonban a gyakorlatban sem mindig az a cél, hogy a visszaverődés tökéletes legyen. A felhőkarcolók tükröző üvegfelületei belülről nézve "normális" ablakként működnek, a detektívtükrök biztosítják, hogy a másik szobából megfigyelhetők legyenek a gyanúsítottak, a műszaki eszközökben pedig gyakran alkalmaznak nyalábosztóként olyan üveglapot (vagy prizmát), amely egy bizonyos hullámhosszúságú fény esetén éppen a ráeső fény 50%-át (vagy igény szerint más értékét) verik vissza. Az ilyen tükröket féligáteresztő tükörnek nevezzük, visszaverő képességük a tükör két oldalán lévő tér megvilágításától is függ. (Ilyen tükör a lézerek úgynevezett kilépő tükre, amelyen keresztül a lézernyaláb elhagyja a rezonátort - ábra).


Felhasznált irodalom