vibrációs spektroszkópia
(vibrációs spektrum)
Molekulák vibrációs energiaszintjének spektroszkópos vizsgálata.
Az elektromágneses spektrum infravörös tartományában a vibrációs átmeneteket rotációs átmenetek kísérik.
A molekulák infravörös spektruma sávokból áll, minden egyes sáv egy vibrációs átmenethez, és a sávban minden vonal a vibrációs átmeneteket kísérő rotációs átmenetekhez kapcsolható. A vibrációs spektrum bizonyos tulajdonságai elemezhetők a vibrációt egyszerű harmonikus mozgásnak tekintve, de a molekuláris vibrációk valósabb jellemzéséhez az anharmónikusságot is figyelmbe kell venni.
Kétatomos molekulának csak akkor van vibrációs-rotációs spektruma, ha a molekula állandó dipólus momentummal rendelkezik.
Többatomos molekulának csak akkor van vibrációs rotációs spektruma, ha a vibráció normális módjai egy oszcilláló dipólust eredményeznek a molekulánál.
A vibrációs spektroszkópiákat igen széles körben alkalmazzák a biológiai problémák vizsgálatára is:
- a vibrációs spektrum a molekulák spektroszkópiai jellemzői közül a leginkább specifikus, legjellemzőbb
- rendkívül sok atomcsoport, valamint a teljes (makro-)molekulák vizsgálhatók így, mégpedig igen specifikusan
- akár szubpikoszekundumos időfeloldás is elérhető ilyen módon
Az 1970-es évekig a vibrációs spektroszkópia csupán az IR (infravörös) spektroszkópiát jelentette.
Azóta azonban a Raman-spektroszkópia (főként a lézerek megjelenésével)
reneszánszát éli, jelentősége (legalábbis) eléri az IR spektroszkópiáét, különösen, ha a
speciális Raman-technikákat (CARS, RR, TR3
, FT-Raman, stb.) figyelembe vesszük.
Az IR spektroszkópiában is kisebbfajta forradalmat jelentett az FT-IR technika megjelenése.