törés
(geológia)
A földkéregben nyomás vagy húzófeszültség hatására a kőzetekben
keletkező elmozdulási felületek gyűjtőneve.
Ha a kőzettömbök egymáshoz képest függőlegesen mozdulnak el, vetődésről
beszélünk.
Különleges esete az oldalirányú nyomás hatására keletkező feltolódás, amikor
az egyik kőzettömb a másikra feltolódik (45°-nál meredekebb sík mentén) vagy
áttolódik (45°-nál laposabb felület mentén). Ezt nevezik inverz vetődésnek is.
Elnyíródás akkor keletkezik, ha a nyomófeszültség feloldódása erőpár kialakulásával
jár együtt, amely a kőzettömbök vízszintes elcsúszását, oldaleltolódását eredményezi;
legismertebb pl. a kalifomiai Szt. András-törésvonal.
A nagy törések jellegzetes módon meghatározzák a felszín arculatát, pl.
röghegységeket, hasadékvölgyeket hozva létre.
(fizika)
Erőhatásnak kitett anyag folytonosságának
megszakadása.
Töréskor az atomrétegek eltépődnek
egymástól.
Eltörés előtt a legtöbb anyag rugalmasan, majd képlékenyen deformálódik.
A törés akkor következik be, amikor az alkalmazott erőhatás túllépi az
anyag szakítószilárdságát.