törés

(geológia)
A földkéregben nyomás vagy húzófeszültség hatására a kőzetekben keletkező elmozdulási felületek gyűjtőneve.
Ha a kőzettömbök egymáshoz képest függőlegesen mozdulnak el, vetődésről beszélünk.
Különleges esete az oldalirányú nyomás hatására keletkező feltolódás, amikor az egyik kőzettömb a másikra feltolódik (45°-nál meredekebb sík mentén) vagy áttolódik (45°-nál laposabb felület mentén). Ezt nevezik inverz vetődésnek is.
Elnyíródás akkor keletkezik, ha a nyomófeszültség feloldódása erőpár kialakulásával jár együtt, amely a kőzettömbök vízszintes elcsúszását, oldaleltolódását eredményezi; legismertebb pl. a kalifomiai Szt. András-törésvonal.
A nagy törések jellegzetes módon meghatározzák a felszín arculatát, pl. röghegységeket, hasadékvölgyeket hozva létre.

(fizika)
Erőhatásnak kitett anyag folytonosságának megszakadása.
Töréskor az atomrétegek eltépődnek egymástól.
Eltörés előtt a legtöbb anyag rugalmasan, majd képlékenyen deformálódik.
A törés akkor következik be, amikor az alkalmazott erőhatás túllépi az anyag szakítószilárdságát.

Felhasznált irodalom