tengeralattjáró
Olyan tengeri hajó, amely képes tartósan a víz alatt tevékenykedni.
Első típusai tulajdonképpen csak víz alá merülő képességű hajók voltak; a II.
világháborúban pl. az ilyen hajó üzemidejének 85%-át még a felszínen töltötte.
Merülését, lebegését és emelkedését az alábbi ábra mutatja be.
A leghosszabb idejű víz alatti őrjáratozást 1982-83-ban a Warspite hajtotta
végre az Atlanti-óceán D-i részén. 111 napos útján 30 804 tengeri mérföldet
(57 085 km) tett meg. Ezt a teljesítményt a beépített atomhajtómű
tette lehetővé, amely a turbinák meghajtásához
szükséges gőzellátást folyamatosan biztosítja.
Az atomtengeralattjárókon is legtöbbször nyomottvizes
reaktorokat alkalmaznak, melyek mérete kisebb, mint az erőművi reaktoroké.
A szekunder körben a gőz megforgatja a turbinát,
az viszont egy áttéttel (fordulatszámcsökkentővel) kapcsolódik a hajócsavarhoz,
tehát a gőz gyakorlatilag közvetlenül a
hajócsavart forgatja. Ezenkívül temészetesen
elektromos energiát is termelnek a generátorok,
ez látja el a tengeralattjárót energiával.
(Létezik olyan rendszer is, ahol csak villamos energiát állítanak elő, a hajócsavart
pedig villanymotor hajtja meg.) Az
atomreaktor segítségével oldják meg
a légkondicionálást, és az édesvíz desztillálását
tengervízből, emiatt a tengeralattjáró akár hónapokig a víz alatt tud maradni
felszínre emelkedés nélkül.
A nukleáris fegyverzet, a ballisztikus
rakéták, mint amilyen a Polaris (és újabban a Poseidon) befogadásával a
tengeralattjáró a legerősebb fegyverzetű, hadászati fontosságú hadihajóosztállyá
vált.
Ma rendeltetés szempontjából két alaptípusa van.
- A torpedókkal és rakétákkal telszerelt támadó vagy vadászosztály feladata
a hajók (beleértve a tengeralattjárók) elleni harc. Másik alaposztálya nagy
hatótávolságú rakéták mozgékony, úszó bázisa.
- A ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók
(SSBN), amelyek hadászati ballisztikus
rakétákkal (SLBM) vannak felszerelve, ma már kizárólag atomhajtóművesek,
és az amerikai, orosz, brit, francia és a kínai haditengerészet állományában
szolgálnak.
A hidegháború megszűnése után egyre inkább eltűnnek.
Kutatási célokra számos speciális típusuk létezik, amelyek igen nagy ménységekbe
(akár a Mariana-árokba) is képesek lemenni.
Az első atomtengeralattjáró a Nautilus