telefon

Szerkezet a beszédhang távközlésére.
1876-ban Alexander Graham Bell szabadalmat kapott egy ilyen eszköz előállítására. Az ő indukciós vevőkészüléke (a baloldali képen) és Thomas Alva Edison szénmikrofonja (a lenti kép baloldalán) alkotják a modern telefon alapját.
A beszélőben a hanghullámokat szénmikrofon alakítja át elektromos áramváltozássá, amelyet vezetékek továbbítanak a vevőkészülékhez, ahol azt egy membrán és egy elektromágnes ismét hanghullámokká alakítja.
A távolsági beszélgetés a vonalba helyenként elhelyezett erősítők (jelismétlők) segítségével válik lehetővé.
Napjainkban távközlési műholdak és számítógépes rendszerek párhuzamos hívások millióit közvetítik világszerte.

Egy készülék a XX. század elejéről.
Külön kellett leemelni a hallgatót.
A tárcsa egy elektromechanikus szerkezet volt, amely egy rúgós áttétellel biztosította, hogy egy szigetelő lapka annyiszor szakítson meg egy érintkezőt ahányas számot tárcsáztak. Ma már legfeljebb csak a filmekből ismert.

 

A lenti képen egy XX. század végi készülék felépítése látható, külön kiemelve a szénmikrofon felépítését.


Felhasznált irodalom