húrelmélet
(szuperhúrelmélet, szuperhúrok, M-elmélet, bozonikus húrelméletek)
A húrelmélet és az M-elmélet két egymásra épülő részecskefizikai modell, elméleti konstrukció a kvantumfizikában,
amely magába foglalja a gravitációt tartalmazó valamennyi természeti kölcsönhatást,
és talán elkerülheti a gravitációt is
felölelni hivatott korábbi egyesítési elméletek nehézségeit.
Michael Green brit és John Schwartz amerikai fizikus vetette fel 1984-ben.
A közönséges pontszerű részecskék helyébe
kiterjedt szubmikroszkopikus húrokat állít, és szuperszimmetriát
feltételez.
Csak tíz dimenzióban válik következetessé.
Az M-elméletben nemcsak húrokat, hanem membránokat és magasabb dimenziós objektumokat is feltételeznek.
Jelenleg nincs semmilyen kísérleti tény, amely a húrelméletet igazolná vagy cáfolná.
A húrelmélet elnevezést mind a 26 dimenziós bozonikus húrelméletekre, mind a szuperszimmetria felfedezése után annak hozzáadásával nyert szuperhúrelméletre használják.