sztrichnin

C₂₁H₂₂N₂O₂
Mérgező alkaloid.

Előfordulás
A Strychnos növénynemzetség tagjai (200 faj, család: Loganiaceae) tartalmazzák. Ezek trópusi tüskés fák vagy kúszó cserjék, kampószerű indákkal.

Strychnos nux-vomica (Loganiaceae)

Fizikai és kémiai tulajdonságok
A tiszta sztrichnin szintelen, négyoldalu kis oszlop alakú kristályokból áll.
Olvadáspontja 284°C
Forró vízben oldódik és oldata még erősen higítva is rendkivül keserü ízű.
Nem oldható abszolút alkoholban vagy éterben, de könnyen feloldódik kloroformban vagy 90 %-os forró borszeszben.

Felhasználás
A Strychnos nux vonticát a 16. sz.-ban hozták be először Németországba patkányméregnek (erre a célra ma is használják).
Bár a sztrichnin a 18. sz.-ra széles körben elterjedt a gyógyászatban, klinikai alkalmazása nem indokolt.

Biológia
Véletlen mérgezés esetén görcsök lépnek fel, ami halálhoz vezethet.
Kábítószer-kereskedők a heroinszállítmányok kiegészítésére használták, hiszen mindkét anyag fehér por, és az ízük is hasonlóan kesernyés .
A sztrichnin a legerősebb mérgek egyike. Az egész testre kiterjedő heves görcsrohamokat, végül légzésbénulást és halált okoz.
A sztrichnin ellenszerei közül legmegbizhatóbb a klorálhidrát és a paraldehid.

Felhasznált irodalom