sztreptomicin
(streptomycin, 5-(2,4-diguanidino-3,5,6-trihidroxi-ciklohexoxi)- 4-[4,5-dihidroxi-6-(hidroximetil)-3-metilamino-tetrahidropirán-2-il]-oxi-3-hidroxi-2-metil-tetrahidrofurán-3-karbaldehid)

C₂₁H₃₉N₇O₁₂
Antibiotikumként alkalmazott oxigén tartalmú heterociklusos vegyület.

A sztreptomicin molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra huzalváz megjelenítésben.

A Sztrepto.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Történet
1944-ben fölfedezett antibiotikum, a tébécé első, klinikailag is hatásos gyógyszere.
1952-ig e betegség kezelésére alkalmas egyedüli készítmény volt. Gyakran okozott mellékhatásokat, leginkább süketséget. Habár már az első évben gyógyszer-rezisztencia alakult ki, esetenként még a tébécé kezelésére használt különféle gyógyszerkeverékek alkotórészeként alkalmazzák.
Az ártalmatlanabb antibiotikumokra nem reagáló fertőzések (pl. a pestis) gyógyítására szintén bevált.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Olvadáspontja 12°C

Felhasználás
Antibiotikumként egyes baktériumok ellen.
Peszticidként is alkalmazzák.

Biológia
A baktériumok fehérjeszintézisét gátolja.

Felhasznált irodalom