szilikátok
(szilikátásványok, nezoszilikátok, szigetszilikátok)

Ásványcsoport, amely a földkéreg közel 95%-át alkotja (a legelterjedtebb kőzetalkotó ásványok), és amelyek szilícium és oxigén egy vagy több más elemmel alkotott vegyületéből állnak.
A Szójegyzék keresőjébe a szilikátok keresőszót beírva az összes kapcsolódó címszó legyüjthető.

Szerkezetileg mind Si0₄-tetraéderen alapulnak, és legtöbbjük komplex polimer.
Polimerizációjuk foka szerint osztályozzák őket:

- izolált SiO₄-csoportokat tartalmazó szilikátok. Ezek a nezoszilikátok vagy szigetszilikátok (a neso = sziget, görög szó alapján). Az SiO₄-tetraéderek egymással közvetlenül nem kapcsolódnak össze.
A csoport ásványaira jellemző az atomcsoportok szoros illeszkedése, ami miatt ezek az ásványok viszonylag nagy sűrűségűek és keménységűek. Kristályaik zömmel izometrikus kifejlődésűek és nincs jellemző hasadásuk sem.
Ide tartozik például az olivin (az ábrán) és a gránát.

- gyűrűk, pl. berill
- szilikátláncok, pl. piroxének (egyes láncok) és amfibolok (dupla láncok), lapok, pl. csillámkövek és agyagok (az ábrán)
- háromdimenziós szerkezetek, pl. kvarc (az ábrán), földpátok.

Külön címszóban találhatók a kloritok.

Felhasznált irodalom