Ha két ellentétes
elektromos töltésű vezetőt
összekötünk, akkor az elektromos töltések
kiegyenlítődnek. Ezt a folyamatot elektromos kisülésnek nevezzük. Ez kisülés akkor is létrejön, ha a két vezető elég közel kerül egymáshoz; a kisülés ekkor a környező szigetelőn, pl. levegőn át fényjelenség kíséretében történik, elektromos szikra keletkezik.
A két vezető közötti ionizált áramvezető csatornában magas hőmérsékletű villamos ív (elektromos ív) jön létre.
Az elektromos szikra oka, hogy a két egymáshoz közeli vezető két legközelebbi pontján az elektromos töltéssűrűség igen nagy lesz s az elektromos erő a szigetelő ellenállását képes legyőzni. Azon legnagyobb távolság, melyben az elektromos szikra adott körülmények között még átugrik, a szikratávolság.
A szikra annál fényesebb, a kisülést kísérő zörej annál erősebb, minél nagyobb a kiegyenlítődő elektromos töltésmennyiség.
Kisebb távolságnál a szikra egyenes vonalú, nagyobb távolságnál azonban tört vonalú s fa módjára elágazik; utóbbi esetben a szikra nem is ölt fehér szint, hanem vöröset vagy kéket, azon fémek természete szerint, melyek között átugrik, valamint a környező gáz minősége szerint is. Ebből következtetni lehet, hogy a szikra a vezető apró részeinek s a környező gáznak izzásából származik. Minden kisütés alkalmával a vezetőről apró részecskék szakadnak el, melyek a környező gázzal együtt izzásba jönnek.
A szikratávolság arányos a két vezető közötti potenciálkülönbséggel. Mascart tetemes potenciálkülönbségek mellett végzett mérésével kimutatta, ezen törvény csak kis potenciálkülönbségekre érvényes, nagyobb értékeinél a bizonyos szikratávolsághoz tartozó potenciálkülönbség jóval kisebb, mint a törvény megkövetelné.
A szikratávolság
függ a környező levegő