szárnyashajó

Olyan vízijármű, amely vízkiszorítását csökkenteni tudja azáltal, hogy egy határsebesség elérésével, a hajótestre szerelt szárnyakra támaszkodva, kiemelkedik a vízből.

Működési elve hasonló a repülőgépekéhez.
A hajótest aljára szerelt szárnyakon képződő felhajtóerő emeli ki a hajótestet a vízből. Így csökken a közegellenállás és ugyanakkora motorteljesítménnyel nagyobb sebesség érhető el.
(Mivel a víz a levegőnél sokkal sűrűbb közeg, sokkal kisebb szárnyakra van szükség, mint a repülőgépek esetén).

Elsőként 1906-ban Olaszországban kísérleteztek vele sikeresen, de ötven év is eltelt, míg az olaszok kereskedelmi célokra használatba vették.

Nálunk a Dunán járnak szárnyashajók. Szép számmal alkalmazzák többek között a volt SZU-ban belföldi szállításokhoz, a Csatorna-szigeteken és a Southampton előtti vizeken.
A polgári forgalomban az ilyen hajók sebessége gyakran eléri a 40 csomó t (kb. 74 km/óra).

Felhasznált irodalom