Szaljut űrállomás

Első generációs űrállomás, amit az szovjetek fejlesztettek ki az 1970-es években.
Alkalmas volt a Szojuz személyszállító űrhajóval és a Progressz teherűrhajóval történő összekapcsolásra.

A Szaljut-6 űrállomás

Maximum öt űrhajós számára biztosított 100 m3-es életteret.
A Szaljut sorozat első öt példánya csak a csak részsikereket nyújtó próbákat szolgálta. Ezek eredményeként alakították ki a több éves élettartalmú, huzamos ideig tartó tudományos-kutató tevékenységre alkalmas két csatlakozó berendezéssel ellátott Szaljut-6 és Szaljut-7 űrállomásokat.

A Szaljut űrállomások felépítése az alábbi ábrán látható

Az elülső zsilipkamrát, illetve átszálló fülkét (dokkoló egység) kúpos és hengeres, hermetikus borítás határolta. A kúpos oldalon volt az egyik összekapcsoló szerkezet. Ezt az átszálló fülkét használták az űrhajósok a világűrbe való kilépéskor zsilipkamraként.
A munkaterem két henger alakú helyiségből állt.
A két hengert 1,2 m hosszú kúpos rész kötötte össze.
Az elülső munkateremben volt az űrállomás irányító- és ellenőrzőrendszereinek és tudományos felszereléseinek többsége.
A munkaterem kisebb átmérőjű részében volt a személyzet étkező- és pihenőhelye.
A munkaterem hátsó részében voltak a hálózsákok, élelmiszertartalékok, a szemétkidobáló zsilipkamra és az egészségügyi-higiéniai egység. űrállomáson sok eszköz volt a tornagyakorlatok végzésére (kerékpár, futópad ...), ami csökkenti az izomsorvadást.
A műszaki egységben helyezkedett el az egyesített hajtóműrendszer, és a hajtóanyagtartályok.
Az űrállomás hátsó zsilipkamrája illetve átszálló fülkéje hermetikus egység, amelyet hengeres és kúpos oldalfalak határoltak. Kúpszerű átjáróval itt található az űrállomás második összekapcsoló szerkezete.

Az első Szaljut űrállomást 1971-ben, az utolsót (Szaljut-7) 1982-ben állították pályára.
Az űrállomás pályamagassága lényegében folyamatosan csökken, végül a berendezés visszatér a Föld légkörébe, és elég.
Váltott legénységei együttesen sok száz, űrben töltött nap tapasztalatait halmozták fel.
A Szaljut-6-on repültek az Interkozmosz program keretében indított űrhajósok is, köztük az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan (a képen).
A Szaljut-7-en 1985-ben V. Dzsanyibekov és V. Szavinih rendkívül veszélyes javítási manővert hajtott végre, mivel az űrállomás két legénység fogadása között súlyosan meghibásodott.

Felhasznált irodalom