szakítószilárdság
(kontrakció, szakítóvizsgálat, szakítódiagram, szakadási hossz)

Az a húzófeszültség-érték, amelynél valamely anyag elszakad;
Jele s, egysége a Pa (pascal).
Ha a fémeket hidegmegmunkálásnak vetik alá, vagy huzalt húznak belőlük, szakítószilárdságuk megnő.
A szakítószilárdságnál valamivel kisebb feszültség hatására az anyagok többsége képlékeny alakváltozást szenved.
Az acél zongorahúr és az öntöttvas húzószilárdsága pl. 2.109 Pa, illetve 2.106 Pa.
A hosszirányú nyúlással egyidejűleg a próbatest keresztmetszete csökken, ezt kontrakciónak nevezik, ami keresztmetszet-változás és az eredeti keresztmetszet hányadosa.

Különböző típusú anyagok szakítódiagramjai

 


A szakítóvizsgálat során adott geometriájú próbatestet nyújtanak álladó sebességgel.

A szakítóvizsgálat során felvett feszültség-alakváltozás görbét szakítódiagramnak nevezik.

A szakítószilárdság megadható szakadási hosszban is. Ez az a hosszúság, amelynél az adott anyagot lelógatva a saját súlya alatt elszakad.

Felhasznált irodalom