szakítószilárdság
(kontrakció, szakítóvizsgálat, szakítódiagram, szakadási hossz)
Az a
húzófeszültség-érték, amelynél valamely
anyag elszakad;
Jele s, egysége a Pa
(pascal).
Ha a fémeket hidegmegmunkálásnak vetik alá,
vagy huzalt húznak belőlük, szakítószilárdságuk megnő.
A szakítószilárdságnál valamivel kisebb feszültség
hatására az anyagok többsége képlékeny
alakváltozást szenved.
Az acél zongorahúr és az öntöttvas
húzószilárdsága pl. 2.109 Pa, illetve 2.106
Pa.
A hosszirányú nyúlással egyidejűleg a próbatest keresztmetszete csökken, ezt kontrakciónak nevezik, ami keresztmetszet-változás
és az eredeti keresztmetszet hányadosa.
Különböző típusú anyagok szakítódiagramjai
A szakítóvizsgálat
során adott geometriájú próbatestet nyújtanak álladó sebességgel.
A szakítóvizsgálat során felvett feszültség-alakváltozás görbét szakítódiagramnak nevezik.
A szakítószilárdság megadható szakadási hosszban is. Ez az a
hosszúság, amelynél az adott anyagot lelógatva a saját súlya
alatt elszakad.