spektrum
(színkép)
Az elektromágneses sugárzás energiájának hullámhossz vagy frekvencia szerinti eloszlása.
A spektrum
egy jellegzetes példája a fehér fény, amikor
azt egy prizmával színeire bontjuk, s a prizma
mögött megjelenik a fehér fényt alkotó
színekből álló szivárvány.
Az esőcseppeken megtörő fény
is színeire bomolhat, így jön létre az égbolton a napfény színképe, a
szivárvány.
A fehér fény színei csökkenő hullámhossz
szerint rendezve a következők:
vörös, narancs, sárga, zöld, kék és ibolya.
Minden test kizárólag hőmérsékletének következtében is bocsát ki elektromágneses
sugárzást. Ezt feketetest-sugárzásnak
nevezzük.
A feketetest-sugárzás hullámhossza
a hőmérséklet emelkedésével rövidül.
A 3 K hőmérsékletű Univerzum mikrohullámokat,
a 295 K-es szobahőmérsékletű testek
infravörös sugarakat, a 6000 K-es
Nap sárga fényt,
míg az egymillió kelvin hőmérsékletű
Napkorona röntgensugárzást
bocsát ki.
Az egyes atomok meghatározott, az atomi
energiaszintek közötti átmeneteknek
megfelelő hullámhosszúságú sugárzást
nyelhetnek el és bocsáthatnak ki. Ezért az atomok
(elemek) színképe abszorpciós
(vagy emissziós) vonalak sorozatából áll.
Közismert a nátrium
színképe - a Na gőzét kis nyomású utcai lámpák töltésére is használják
-, amelyben majdnem a teljes sugárzási energia
két, a teljes színkép sárga tartományába eső vonalra korlátozódik.
A spektrum meghatározására alkalmas készülék a spektrográf.
Egy anyag spektrumát vizsgálva kémiai összetevői is meghatározhatók.
Három féle
színképet különböztetünk meg:
- folytonos kibocsátási színkép az
izzó szilárd anyagokra jellemző
- vonalas kibocsátási színképet az izzó gázok hoznak létre
- vonalas elnyelési színkép keletkezik
hideg gázokon áthaladó fehér fény esetén
Öveges tanár úr szemléletesen foglakozik
a témával a Fizika blokk a Milyen
anyagokból állanak a távoli csillagok? - A színképelemző című részében.