sivatag
(homoksivatag, agyagsivatag, kősivatag /hamada/, kavicssivatag)

0-150 mm-es évi csapadékösszegű, száraz, talajtakaró nélküli, gyér állat és növényvilággal jellemezhető területek (pl. Szahara, Namíb-sivatag, Kara-Kum).
A sivatagok felszínét főként az aprózódás és a mállás, valamint a szél okozta és a folyóvízi erózió folyamatai alakítják.
A hőmérséklet szélsőséges ingadozásának hatására a kőzetek kitágulnak és összezsugorodnak és ennek következtében aprózódnak. A szél hihetetlen tömegű homokot és port ragad el, a durvább szemcsék mint szerszámok, faragják, vájják, dörzsölik, csiszolják a kőzetek felületét. A finom anyag elszállítása után deflációs medencék maradnak vissza, rajtuk kavicsos kőtömbös maradéktakaró válik láthatóvá.

Több típusuk ismert:

- homoksivatag - homokos felszínű sivatagtípus

Az Erg Chebbi homoksivatag

- agyagsivatag: egykori tavak kiszáradt medencéiben képződött agyagos sivatagtípus. Gyakran a nagyobb sivatagi medencék hordalékkúpjait szegélyezik

A Dasth-e Kavir agyagsivatag

- kősivatag (hamada): sivatagi területeken a környezete felé lépcsőkkel leereszkedő, vízszintes vagy közel vízszintes rétegeken kialakult fennsík.
Lehet törmelékkel borított ("élő hamada") vagy csupasz sziklafelszín ("halott hamada").

Az Al Hammádah al Hamrá' kősivatag

- kavicssivatag: mai sivatagi medencék folyóvízi eredetű hordalékkúpjain képződő sivatagtípus. Kialakulása annak köszönhető, hogy a szél a finomabb szemcséket elviszi, így felszínre kerül a folyóvízi szállítású kavicstakaró. A sivatagok egykori nedvesebb éghajlatának egyik bizonyítéka.

A Dasht-e Lút kavicssivatag

Felhasznált irodalom