(1742-1786)
svéd vegyészStralsundban,egy németországi svéd kolóniában született.
15 éves korában Gothenburgba költözött, ahol bátyja gyógyszerészként dolgozott.
Ezután Malmöbe, majd Stockholmba ment, ahol gyógyszerészként dolgozott.
Uppsalaban vegyészként áttörést ért el az ásványok analízisében, ahol egyebek között a barnakő ásvány számos szokatlan tulajdonságát fedezte fel
Ekkor kezdte sejteni, hogy a levegő nem egyetlen anyag, hanem különböző gázok keveréke.
1771-1772 között egy új gázt állított elő higany-oxid és kálium-nitrát hevítésével. Azt is felfedezte, hogy ez a gáz a levegő egyik alkotórésze és a gyertya gyorsabban ég benne, mint a levegőben, elnevezte "Tűz-levegő"-nek (később kimutatták, hogy ez az oxigén). Sajnos nem értette meg a felfedezés jelentőségét, és csak öt évvel később mutatta be.
Végül 1775-ben Köpingben telepedett le gyógyszerészként.
Szabadidejében kémiai kísérleteket végzett és hamarosan Európa legjobb kísérleti kémikusává vált.
Az 1771-1781 közötti 10 évben olyan elemeket fedezett fel és állított elő, mint a fluor, klór, bárium, molibdén, volfrám, mangán és az oxigén. Ezidő alatt nem igazán tudta mik voltak az elemek és mik voltak a vegyületek. Azt sem tudta mi történik az égés során. Hitt a 18. században kialakított úgynevezett flogisztonelméletben.
Később az angol vegyész John Priestley és a francia vegyész Antoine Lavoisier vallotta magáénak "Tűz-levegő" (oxigén) felfedezését.
Scheele-t nem tartják hivatalosan az oxigén felfedezőjének, annak ellenére, hogy elsőként ő állította elő és ismerte meg tulajdonságait.
1773-ban tette le a gyógyszerész vizsgát és két évvel későb a Királyi Tudományos Akadémia tagja lett.
Bár tudósként számos ajánlatot kapott, kielégítette a gyógyszerész munka Köpingben.
1786. május 21-én, mindössze 44 évesen hírtlen halt meg korának egyik legnagyobb vegyészeként.