röntgendiffrakció
(röntgensugár-elhajlás)
Röntgensugarak által mutatott interferenciajelenség.
Amikor a röntgensugarak
szóródnak, elhajlanak
az atomok elektronburkán,
az interferencia miatt kis foltokból vagy koncentrikus körökből álló alakzatokat
rajzolnak ki az útjukba tett fényérzékeny anyagon (baloldali kép). E
foltok és körök helyzetéből és intenzitásából azután kikövetkeztethető a szóróanyag
szerkezete.
A szerkezetvizsgálatnak ezt a módszerét Max von Laue német fizikus fedezte fel 1912-ben.
A két vagy több atomról szórt sugárzás interferál egymással.
A fényképező lemezen szabályosan elhelyezkedő foltokból álló interferenciakép
alapján egy kristályos, szilárd anyagból álló mintánál meghatározható az atomok
pontos helye az elemi cellában.
A foltok méretéből következtetni lehet az atomok
minőségére (az anyag összetételére) is.
A módszer nagy molekulák (pl. fehérjék), kis méretű, gázállapotú molekulák és
porok szerkezetvizsgálatára is használható.
A kapott
adatokból meghatározható:
- a rácsállandó (kötéstávolság)
- a kötésszög
- a kémiai összetétel
Az ábra a mérés elvét mutatja.
Az adatok feoldolgozásához a Patterson-függvényt és a reciprokrácsot alkalmazzák.