(1776 -
1810), német fizikus.Samitz bei Haynauban született, Sziléziában.
1791-től 1795-ig gyógyszerész a sziléziai Liegnitzben
A Jénai Egyetemen orvostudományt tanult, és itt tanított is.
1800-ban, William Nicholson angol kémikus elektrolízissel töténő vízbontását úgy ismételte meg, hogy a keletkező hidrogént és oxigént külön fogta fel.
Nem sokkal ezután felfedezte a galvanizálást.
1801-ben fedezte fel a spektrum ultraibolya tartományát, ezzel elősegítette az egész elektromágneses spektrumot megismerését. Abból a tapasztalt, meglepő jelenségből, hogy az ezüst-klorid, amely fény hatására elbomlik, sokkal gyorsabban bomlott el, amikor a spektrum ibolyán túli, láthatatlan és így ismeretlen sugárzásának tették ki.
Elsősorban az elektromosságot és az elektrokémiát tanulmányozta.
1801-ben, még Thomas Johann Seebeck felfedezése előtt, termoelektromos áramokat észlelt.
Ő találta fel a száraz elemet 1802-ben, a következő évben pedig akkumulátort készített.
Münchenben halt meg.