1852-1916
Nobel-díjas skót kémikus.Glasgowban született.
1870-ig szülővárosában tanult.
Ezt követően a Fittig's laboratóriumban Tübingenben dolgozott 1872-ig. Ekkor írta doktori értekezését az orto-metil-benzoesavról és származékairól.
1872-ben visszatért Skóciába, ahol az Anderson College kémiai asszistense lett Glasgowban. Két évvel később az itteni egyetemen töltött be ugyanilyen pozíciót.
1880-ban kémia professzorrá nevezték ki a Bristoli Egyetemen.
1887-1913 között a University College Szervetlen Kémia tanszékének vezetője volt, London-ban, nyugdíjbavonulásáig.
Korábbi időszakában a szerves kémia területén dolgozott.
Foglalkozott többek között a kinin alkaloidok bomlástermékeivel.
A nyolcvanas években a fizikai-kémia területén, elsősorban termodinamikai témákkal foglalkozott.
Legsikeresebb felfedezései azonban a szervetlen kémia területén születtek.
1885-1890 között számos jelentős cikket publikált a nitrogén-oxidokról.
Ezután következett az argon, a hélium, a neon, a kripton, és a xenon felfedezése. Egymástól függetlenül Lord Rayleigh-gel igazolták, hogy ezek a korábban ismeretlen gázok jelen vannak a légkörben. Ezt követően is függetlenül dolgoztak a saját laboratóriumukban, de csaknem minden nap tájékoztatták egymást az eredményekről. A British Association 1894 augusztusi összejövetelén jelentették be az argon felfedezését.
Az argon forrását keresve ásványokban, Ramsay felfedezte a héliumot 1895-ben.
Mengyelejev periódusos rendszere alapján, elméleti megfontolásból ezután módszeresen kereste az új elem csoport hiányzó tagjait és megtalálta a neont, a kriptont, és a xenont (1898).
A Nobel-díj mellett számos kitüntetést kapott, és több tudományos akadémia fogadta tagjai közé.
High Wycombe-ban (Buckinghamshire) halt meg.