radiometrikus kormeghatározás
(radiometriás kormeghatározás, radioaktív kormeghatározás, földtani kormeghatározás, radiometria)

Görög-latin kifejezés a geológiai képződmények (ásványok, kőzetek) és régészeti leletek kormeghatározására (radioaktív kor) szolgáló izotópkémiai módszer. Földtani kormeghatározásnak is nevezik.
Azon alapul, hogy a különböző radiaktív izotópok bomlási sebessége (felezési ideje) különböző, de időben állandó.
Ha ismert a vizsgált anyagban egy adott elem radioaktív izotópjának tartalma és a stabil izotóp mennyisége, a felezési idő ismeretében kiszámítható az anyag kora.
A földtani kormeghatározásra hosszú felezési idejű izotópok alkalmasak, pl. urán-ólom kormeghatározás, kálium-argon kormeghatározás.
A szerves anyagokat tartalmazó régészeti leletek kormeghatározására a 14C izotópos (radiokarbon) módszert alkalmazzák.

A radiometrikus kormeghatározás (radiometria) alapján a Föld legidősebb kőzetei 3,8 milliárd évesek, a Föld kora 4,5 milliárd év

Részletesebben foglalkozom az alábbi radiometriás módszerekkel:
urán-ólom kormeghatározás
kálium-argon kormeghatározás
rubidium-stroncium kormeghatározás
radiokarbon kormeghatározás
hasadásos nyomelemzéses kormeghatározás

Felhasznált irodalom