radioaktív izotóppal fűtött termoelektromos generátor (RTG)

Elektromos áramforrás, amelyet a Naptól nagy távolságra működő űrszondákon használnak (itt a napelemek hatásfoka csekély), és bolygók felszínén, ahol a napelemek használata nem célszerű.
A berendezésben egy radioaktív anyag bomlása szolgáltatja a hőt, és az ezt körülvevő különböző fémekből készült termoelemben keletkező hőmérséklet-különbség adja a feszültséget.
A leggyakrabban használt fűtőanyag a plutónium-238, amelynek felezési ideje 77 év, ennek megfelelően nagy mennyiségű hőt tud szolgáltatni kis mennyisége is, pl. olyan űrszondákban, amelyek élettartama 10 év vagy annál is hosszabb idő. RTG-ket használtak sok amerikai és szovjet űrkísérletnél, pl. az Apollo szeizmométer berendezésében, a Viking-űrszondák leszállóegységében, a Pioneer-10 és 11-ben, ill. a Voyager-1 és 2-ben.
Mivel a berendezésben nukleáris fűtőanyag van, olyan erősre készítik, hogy kibírja a felbocsátást és az esetleges baleseteket, valamint a Föld légkörébe való visszatérést.

A Pioneer űrszondák radioaktív izotópos áramforrása

A - Termoelektromos elemek
B - Radioaktív üzemanyag kapszula
C - Hőárnyékolás
D - Üzemanyag tárcsák
E - Hőelvezető bordák

Felhasznált irodalom