radioaktív nyomjelzők
(radioaktív indikátorok, izotópos indikáció,
izotópos nyomjelzés, izotópos jelölés, radioaktív nyomjelzés, radioaktív nyomonkövetés)

Egy elem radioaktív izotópja, amelyet egy molekulába építenek be azzal a céllal, hogy "megjelöljék".
A módszert izotópos indikációnak (izotópos nyomjelzésnek, izotópos jelölésnek) vagy radioaktív nyomjelzésnek nevezik.
A kémiai reakciók lefolyásáról rengeteg információ nyerhető ezzel az eljárással, mivel a "megjelölt" atomok a reakciótermékekben a sugárzás mérésével azonosíthatók, nyomon követhetők.

Az eljárás a gyógyászatban is használható egy adott szervbe beépülő, rövid felezési idejű, mesterséges radioaktív izotópok alkalmazásával. (A képen egy ilyen felvétel látható - piros szín jelzi azokat a helyeket, ahol a legtöbb radioaktív izotóp halmozódott fel.)

Az eljárás elvét a Nobel díjas, magyar Hevesy György és F. Paneath dolgozta ki 1913-ban.

A radioaktivitással szemléletesen foglalkozom az Érdekességeknél A sugárzásról - érthetőbben címszónál.

Felhasznált irodalom