radioaktív nyomjelzők
(radioaktív indikátorok, izotópos indikáció, izotópos nyomjelzés, izotópos jelölés, radioaktív nyomjelzés, radioaktív nyomonkövetés)
Egy elem
radioaktív izotópja, amelyet egy molekulába
építenek be azzal a céllal, hogy "megjelöljék".
A módszert izotópos indikációnak (izotópos nyomjelzésnek, izotópos
jelölésnek) vagy radioaktív nyomjelzésnek nevezik.
A kémiai reakciók lefolyásáról rengeteg
információ nyerhető
ezzel az eljárással, mivel a "megjelölt" atomok
a reakciótermékekben a sugárzás
mérésével azonosíthatók, nyomon követhetők.
Az eljárás a gyógyászatban is használható egy adott szervbe beépülő, rövid felezési idejű, mesterséges radioaktív izotópok alkalmazásával. (A képen egy ilyen felvétel látható - piros szín jelzi azokat a helyeket, ahol a legtöbb radioaktív izotóp halmozódott fel.)
Az eljárás elvét a Nobel díjas, magyar Hevesy György és F. Paneath dolgozta ki 1913-ban.
A radioaktivitással szemléletesen foglalkozom az Érdekességeknél A
sugárzásról - érthetőbben címszónál.