porkohászat
(szinterelés, fémkerámia)

Fémidomok készítése oly módon, hogy a fémport kész vagy félkész formává préselik. Ezt az eljárást nevezik szinterelésnek is.
Az előírt, szabályos alakú és méretű porszemcséket porlasztással (a megolvasztott fémpermetet lehűtik) vagy irányított kémiai kicsapatással állítják elő. Az anyagot formákba sajtolják (baloldali ábra), majd hőkezelik (zsugorítják). Ekkor az apró szemcsék összeolvadnak (jobboldali ábra).
Egy alternatív módszer: a port egy görgők közötti nyílásba adagolják, ily módon szalagot hoznak létre. E technikával olyan termékek is előállíthatók, amelyek más technológiával nem. Nem ötvöződő összetevők is "ötvözhetők" (álötvözetek).

Elsőként volfrámszálas izzólámpa szálának készítésekor használták, napjainkban olyan termékek esetében alkalmazzák, mint a volfrám-karbid vágókések, önkenő csapágyak, mágnesek, cermetek.
Alkalmazható vas, ón, nikkel, réz, alumínium, titán és nagy olvadáspontú fémek esetében.
A porkohászat előnyei a gazdaságosság (alacsonyabb kezelési hőmérséklet) és - ahol szükséges - a porózusság.

A színterelt fémek fajsúlya kisebbek és szilárdsági tulajdonságai gyengébbek a kohászati úton előállítottakénál .

Egyes porkohászati termékeket fémkerámia néven is említenek.

Az alábbi képeken különböző, porkohászati eljárással készült alkatrészek láthatók.


Felhasznált irodalom