piroklasztikum
(vulkáni hamu, breccsa, agglomerátum, ignimbrit, tufa, tufit)
A törmelékes vulkáni kőzetek gyűjtőneve.
A szó görög eredetű, a pyro (tűz) és klastos (széttört) szavak összetételéből keletkezett.
Az illó elegyrészekben (vízgőz, fluor, klór, hidrogén stb.) gazdag láva heves
robbanások kíséretében jut a vulkáni kürtőn keresztül a felszínre, amely az
izzó lávát kőzettörmelékké és porrá ("vulkáni hamu") veti szét.
A durva törmelékből a vulkáni breccsa és az agglomerátum jön létre.
Az izzó vulkáni porból alakul ki az ignimbrit.
A vulkánok hamujából keletkezett a tufa
(bazalt-, andezit-,
riolittufa) összecementálódással, vagy
a rájuk rakódott törmelékek nyomására megkeményedve. A vulkáni hamu (tufa)
rétegeken kitűnő talaj keletkezik, ami
hazánkban szőlőművelésre alkalmas (badacsonyi, mátrai, zempléni borvidék).
A vízben lerakódott vulkáni porból pedig tufit keletkezik.
A sámsonházi
kőfejtő két lávafolyást tár fel, ami kb. 15-16 millió évvel ezelőtt ömlött a
vízzel borított felszínre. Alattuk piroklasztikumok helyezkednek el, valamint
a bánya fedőjében sekélytengeri mészkövek.
A kőzet szövete mikrokristályos, vagyis
szabad szemmel nem ismerhetők fel benne ásványok,
ami gyors lehűlésre utal.
A lávafolyás és a piroklasztikum érintkezésénél
a piroklasztikum vöröses elszíneződésű, a lávafolyás
alsó része pedig vékony lemezes szerkezetű.