permeabilitás
(mágneses permeabilitás, relatív permeabilitás)

Anyagi állandó, amely egy adott anyagban a B mágneses indukció és a H mágneses térerősség arányát adja meg.
B=mH
Jele: m
Egysége: H/m = Vs/Am (henry/méter)

A permeabilitás két tényezőből áll: a A vákuum permeabilitásából (m0) és a relatív permeabilitásból (mr):
m = m0mr

A relatív permeabilitás puszta szám, amely megadja, hogy a H mágneses térerősség (gerjesztés) valamely anyagban hányszor nagyobb mágneses indukciót létesít, mint légüres térben.

A vákuum permeabilitása m0= 4p10-7 H/m, a mágnesesség területén alapvető fontosságú állandó.

Ennek megfelelően a permeabilitást (m) úgy is kifejezhetjük, hogy egy tekercs belsejében elhelyezett anyagban keletkező mágneses mező (B mágneses indukció) és az ugyanebben a tekercsben vákuumban keletkező mágneses mező hányadosát m0 -val megszorozzuk.

A paramágneses anyagok esetében m nagyobb, mint m0, és anyagban keletkező mágneses mező is erősebb, mint a vákuumban azonos körülmények között keletkező mágneses mező.
A diamágneses anyagok esetén m értéke kisebb, mint m0, és a mágneses mező is kisebb, mint a vákuumbeli.
A ferromágneses anyagok esetében m sokkal nagyobb, mint m0 és a mágneses mező is sokszorosa a vákuumban előállítottnak.

A permeabilitás az anyag szuszceptibilitásával is megadható.

Felhasznált irodalom