A röntgendiffrakciós vizsgálatok eredményeinek elemzésére használt P(x,y,z)-vel jelöt függvény. Definíciója a következő:
Patterson-függvény
(Patterson-szintézis)
A röntgendiffrakciós vizsgálatok eredményeinek elemzésére használt P(x,y,z)-vel jelöt függvény.
Definíciója a következő:
P(x,y,z) = S|Fhkl|cos2p(hx+ky+lz)
ahol h, k, l a kristály Miller-indexei.
A függvényt kontúr térképként ábrázolják úgy, hogy a kontúrok maximuma vektortávolságra van a középpontól; azaz a vektorok a középpontból az (x, y, z) pontban, ahol a maximum található, megfelelnek az elektronsűrűség maximum-párok közti vektortávolságoknak.
Így a Patterson-függvény lehetővé teszi az atomok közti vektorok, az atomok középpontja közti távolság és irány meghatározását.
Ezt a technikát, melyet A. L. Patterson vezetett be 1934-ben Patterson-szintézisnek
nevezik.
A legjobban olyan esetekben hasznosítható, amikor az elemi cella nehézatomokat
tartalmaz.