Nobel, Alfred

(1833-1896). A Nobel díj alapítója.
1833. október 21-én született Stockholmban. A család eredetileg Angliából származott; nevük Nobilius volt. A 18. század elején Svédországban éltek. Alfred Nobel apja, Emmanuel Nobel építész volt, s számos építészeti remekművel gazdagította Svédországot és Norvégiát. Figyelme később a robbanóanyagok felé fordult.
Munkájához Svédországban nem kapott elegendő támogatást, ezért Szentpétervárra utazott, ahol jelentős segítséget kapott. Rövidesen Oroszország legismertebb mérnöke lett, ahol gépgyárat és kohót alapított. Akkorra már felnőtt fiaival egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok kutatásával és új torpedók konstruálásával.
Később hazatért Svédországba. Kísérleteik a nitro-glicerin alkalmazására irányultak. Sorra alakulnak a gyárak az új robbanóanyag előállítására. Az új gyárak közül azonban több felrobbant és a sok tragikus eset miatt a nitro-glicerin rettegett szerré vált.
Tömeges méretű gyártásra csak az Alfred Nobel által 1866-ban kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amely már biztonságosan volt szállítható.
A nitroglicerin zárt üregben való robbanásakor (pl. sziklába vájt üregben bányászati, építési célokra), több ezer atmoszféra nyomás jön létre, ami hatalmas feszítőerőt jelent.

A dinamit nem más, mint kovafölddel vagy fűrészporral összekevert nitro-glicerin, ami ütésbiztos, csak gyújtásra robban! A detonátor (gyújtó) anyag nitro-glicerin vagy ammónium-nitrát.
A dinamitot széleskörűen alkalmazták az ipari robbantásokra, de katonai célokra csak elenyésző mértékben.

Találmányát kifejezetten békés célokra akarta felhasználni, amely nélkül a bányák korszerű munkája, a vasút- és alagútépítés szinte elképzelhetetlen. Tehát Nobelt nem valamiféle lelkifurdalás, mint azt sokan mondták különösen annak idején, hanem eredendően pacifista volta vezette a világbéke előmozdításának gondolatára.

Nobel tipikusan gyakorlati ember volt. Kutatásai mindig praktikus, azonnal felhasználható találmányokat eredményeztek. Elméleti képzetsége viszont nem volt hiánytalan, autodidakta volt. Több nyelven beszélt. Sokáig élt Párizsban, ahol dinamitkirálynak is nevezték, majd 1891-ben áttelepült San Remóba, ahol kutató laboratóriumot rendezett be. Ott is halt meg 1896. december 10-én.

Érdeklődése rendkívül széleskörű volt. Hatalmas könyvtára, és képtára volt, ő maga verseket is írt. Sosem nősült meg. Élete utolsó évtizedében egy alapítvány gondolata foglalkoztatta: amely a tudomány és kultúra legkiválóbbjainak munkáját jutalmazná, s a béke ügyét szolgálná. Végrendeletét saját maga fogalmazta, amely aztán sok vitára adott alkalmat.

A Nobel Alapítvány alapokmányát 1990-ban mutatták be Stockholmban a királyi palotában. Nobel 1895. november 27-i keltezésű, s a mai Nobel-díjakra vonatkozó rendelkezése:
"Egyéb hátramaradó, hasznosítható vagyonom a következőképp használandó fel: Hagyatékom gondnokai által biztos értékpapírokban elhelyezett tőkém alapot képvisel majd, amelynek évi kamatai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották. E kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből Egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb felfedezést vagy találmányt érte el; egy rész azé, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést érte el; egy rész azé, aki a fiziológiai vagy az orvostudomány terén a legfontosabb felfedezést tette; egy rész azé, aki az irodalomban eszmei értelemben a legjobbat alkotta; egy rész azé, aki a legtöbbet vagy a legjobban működött közre a népek testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért, valamint a békekongresszusok megrendezéséért és követéséért. A díjakat a fizikában és a kémiában a Svéd Tudományos Akadémia, a fiziológiában vagy az orvostudományban a stockholmi Karolina Intézet, az irodalomban a Stockholmi Akadémia, a béke ügyében pedig egy öttagú bizottság adja ki, amelyet a norvég Storrting választ. Kifejezett akaratom, hogy a díjak odaítélésében a nemzetiség kérdése fel ne merüljön, így tehát a díjat a legméltóbb nyerje el, akár skandináv az, akár nem."

Felhasznált irodalom