nitrocellulóz
(cellulóz-nitrát, lőgyapot, zselatindinamit, robbanózselatin, kollódium)

A cellulóz különböző mértékű nitrálásával képződött vegyületek.

Előállítás
Cellulózból salétromsavval történő nitrálással.
Először Christian Friedrich Schonbein német kémikus állította elő 1845-ben.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
A lőgyapot (nitrocellulóz) kinézetre semmiben sem különbözik a közönséges vattától (cellulóz).
Meggyújtva azonban egy pillanat alatt, maradéktalanul ellobban, nagy mennyiségű gáz (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén, nitrogén-dioxid és vízgőz) keletkezése közben.

A lőgyapot annyira gyorsan elég, hogy nyugodtan meggyújtható a tenyerünkben.

Felhasználás
Nitroglicerinnel keverve fő alkotórésze számos robbanóanyagnak és hajítótöltetnek.
Cellulóznitrátot ("lőgyapotot") igen nagy mennyiségben állítanak elő amit nitroglicerinnel zselatindinamittá (robbanózselatin) alakítanak.
Kevésbé nitrált (kb. 11% nitrogén tartalmú) változata a kollódium ezt lőporként használják lőszerekben.
A kollódium alkohol-éter elegyében oldva kolloid oldatként a gyógyászatban használatos.
A cellulóz-nitrátok néhány kevésbé robbanóképes, de azért erősen gyúlékony formáját sok éven keresztül használták műanyagokban és filmalapanyagként.
A celluloid a legrégebben használt műanyag kámforral összegyúrt kollódiumból áll, ez volt a régi "gyúlékony filmek" (a képen) alapanyaga.

Felhasznált irodalom