mikrofon
(szén/szemcse-/mikrofon, kondenzátoros mikrofon, elektret mikrofon, dinamikus mikrofon,
tekercses mikrofon, kristálymikrofon, mindenirányú mikrofon, gömb mikrofon,
kétirányú mikrofon, nyolcas mikrofon, kardioid mikrofon, lavallier)

A levegőben terjedő hanghullámokat - átvitel, rögzítés és reprodukció céljából - villamos jelekké alakító készülék.
Bell és Edison találta fel, 1876-77-ben.
Széles körben használatos a távközlésben, hangrögzítésben, hallókészülékekben.
Valamennyi típusban egy membrán jön lengésbe a beleütköző hanghullámok hatására.

E mozgásoknak megfelelően - típustól függően -

változik a mikrofon ellenállása (szénszemcse-mikrofon, pl. telefonban),

(Öveges tanár úr szemléletesen foglakozik a szénmikrofon működésével a Fizika blokk A szénmikrofon című részében.)

kapacitása (kondenzátoros mikrofon),
(az elektretmikrofonokban is hasonlóan működnek

elektromágneses mezője (dinamikus és tekercses mikrofon),

vagy a piezoelektromos kristály alakja (kristálymikrofon).

Minden esetben a kimenet villamos jel.



A hangészlelés fajtái szerint besorolhatók:

mindenirányú (gömb),
amely többé-kevésbé egyformán érzékeny bármely irányban;

kétirányú (nyolcas),
amely szemben és hátulról érzékeny 8-as alakú mintázatban és

kardioid,
amelynél - szív alakban - elmarad az oldalirányú érzékelés.
Ez utóbbi jellemzőt még erősíti egy hornyolt cső a membrán előtt, az erősen irányérzékeny "puskamikrofonban".

A lavallier kisméretű, egyszemélyes mikrofon, amelyet használója nyakba akasztva vagy a hajtókára tűzve visel, és ezáltal nincs mozgásában korlátozva.

Felhasznált irodalom