mikrofon
(szén/szemcse-/mikrofon, kondenzátoros mikrofon, elektret mikrofon, dinamikus mikrofon, tekercses mikrofon, kristálymikrofon, mindenirányú mikrofon, gömb mikrofon, kétirányú mikrofon, nyolcas mikrofon, kardioid mikrofon, lavallier)
A levegőben terjedő hanghullámokat - átvitel,
rögzítés és reprodukció céljából - villamos
jelekké alakító készülék.
Bell és Edison találta fel, 1876-77-ben.
Széles körben használatos a távközlésben, hangrögzítésben, hallókészülékekben.
Valamennyi típusban egy membrán jön lengésbe a beleütköző hanghullámok
hatására.
E mozgásoknak megfelelően - típustól függően -
változik
a mikrofon ellenállása (szénszemcse-mikrofon,
pl. telefonban),
(Öveges tanár úr szemléletesen
foglakozik a szénmikrofon működésével a Fizika blokk A szénmikrofon című
részében.)
kapacitása
(kondenzátoros
mikrofon),
(az elektretmikrofonokban
is hasonlóan működnek
elektromágneses
mezője (dinamikus és tekercses
mikrofon),
vagy a
piezoelektromos kristály alakja (kristálymikrofon).
Minden esetben a kimenet villamos jel.
A hangészlelés fajtái szerint besorolhatók:
mindenirányú
(gömb),
amely többé-kevésbé egyformán érzékeny
bármely irányban;
kétirányú
(nyolcas),
amely szemben és hátulról érzékeny 8-as alakú mintázatban és
kardioid,
amelynél - szív alakban - elmarad az oldalirányú érzékelés.
Ez utóbbi jellemzőt még erősíti egy hornyolt cső a membrán
előtt, az erősen irányérzékeny "puskamikrofonban".
A lavallier
kisméretű, egyszemélyes mikrofon, amelyet használója nyakba akasztva
vagy a hajtókára tűzve visel, és ezáltal nincs mozgásában korlátozva.