magnetofon
(magnó, törlőfej, felvevőfej, lejátszófej, kombináltfej, szalagtovábbító tengely, gumigörgő, orsós magnó, kompakt kazettás)

Hang és más információ mágnesszalagon történő tárolására alkalmas készülék; a felvételek visszajátszására is alkalmas.

A rögzíteni kívánt hangot pl. egy mikrofon elektromos jellé alakítja, ami a felvevőfejhez kerül.

A fejegység és a szalagtovábbító tengely/gögő sematikus ábrája.

A törlőfej "egyirányba állítja" a szalag mágnes szemcséit.
A felvevőfej az elektromos jeleket mágneses jelekké alakítva "ráírja" az előtte elfutó szalagra.
A lejátszófej "leolvassa" a mágneses jeleket és elektromos jelekké alakítja.
Az egyszerűbb típusokon a felvevő- és a lejátszófej egyetlen kombináltfejként található.
A szalagtovábbító tengely és a szalagot ennek nekinyomó gumigörgő biztosítja, hogy a szalag a megfelelő, állandó sebességgel haladjon a fej előtt.
Ez az elvi felépítése az orsós és a kazettás magnetofonoknak egyaránt.

Rádióból vagy más forrásból származó elektromos jelek szintén tárolhatók a szalagon.
A magnetofonokat széles körben használták a hangrögzítő iparban és a rádiózásban, valamint az otthonokban.
A hordozható magnetofonok azok körében voltak népszerűek, akik szerették a zenéjüket magukkal vinni.
Az orsós magnókat ma már sokan nem is ismerik, már a kompakt kazettás eszközöket is kiszorították a digitális eszközök (előbb a CD-játszók, aztán az MP3-játszók és mostanában a mobiltelefonok).

A képen a 80-as évek jellemző orsós és kazettás magnetofonjai felülről lefelé:
Diktafon
Kazettás riportermagnó
Kazettás deck
Félprofi (három motoros, három fejes szalagos magnó
Jobbra mellette egy háromfejes szalagos "házimagnó"
Alul egy stúdiómagnó

A hagrögzítés különböző elveivel szemléletesen foglalkozom az Érdekességeknél a Hangok birodalma címszónál.

Felhasznált irodalom