Mach-elv
Fizikai elv, amely kimondja, hogy egy test gyorsulása nem az abszolút térhez, hanem a világmindenségben található anyaghoz viszonyítva mérendő. A test tehetetlenségét az őt körülvevő anyag határozza meg, a fogalom az üres térben elveszti értelmét.
Az osztrák fizikus, Ernst Mach által 1863-ban ismertetett elmélet nagyban befolyásolta Einsteint általános relativitáselméletének kidolgozásában.