LSD
(lizergsav-dietil-amin, acid, (6aR,9R)-N,'N-dietil-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo-[4,3-fg]kinolin-9-karboxiamid)

C₂₀H₂₅N₃O

Hallucinogén hatású szintetikus alkaloid.

Előfordulás
Az anyarozsban található lizergsav szintetizálásával és módosításával állították elő.

Történet
Erős hatását 1943-ban fedezte fel Albert Hoffmann (1906-), a Sandoz cég alkalmazásában álló svájci vegyész, amikor a szert kipróbálta saját magán.
Az 1960-as években és a 70-es évek elején elterjedt.
Az amerikai szlengben kaliforniai napsugár, fehér villám, lila ködfátyol vagy egyszerűen csak sav (acid) volt a neve.
Annak idején némely pszichológus pszichoterápiai alkalmazását is ajánlotta.
Az LSD kultuszának kialakulása Timothy Leary (1920-) nevéhez fűződik, akit 1963-ban elbocsátottak a Harvard Egyetem klinikai pszichológusi posztjáról.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Tiszta állapotban színtelen, szagtalan és kicsit kesernyés.
Olvadáspontja 80°C.
Érzékeny az oxigénre, az ultraibolya sugárzásra és a klórra.
Lezárva, száraz és sötét helyen évekig változatlan.
Rendkívül kis mennyiségben hat, bélyegekre kenve "kerül forgalomba" (a képen).

Biológia
Hatását nagy mértékben befolyásolhatják a bevétel előtti események, a lelkiállapot, a környezet, és a bevett mennyiség.
Hatása hosszú ideig, 10-16 órán át tart.
Az érzékelést, az érzelmeket, az emlékezetet és a tudatot "kitágítja". Ezenkívül gyakran okoz víziókat, például kaleidoszkópszerű vagy egyéb geometriai mintákat, mozgó tárgyak mögött "nyomokat", és rengetegféle színt.
Nem a szó szoros értelmében vett hallucinációkat okozt, hanem illúziókat, álmodozáshoz hasonló látomásokat és a megszokott dolgok, tapasztalatok megjelenését, jelentését változtatja meg.

Felhasznált irodalom