(1853-1928)
holland Nobel-díjas (1902) elméleti fizikus. A relativitáselmélettel kapcsolatos elméleti munkássága tette világhírűvé.
Maxwell keretmunkájának felhasználásával, egy univerzális fizikai elméletet javasolt, amely tisztán az elektromágnességen alapul. Az alapvető posztulátumok, amelyek teljesen függetlenek mechanikai elvektől, a Versuch einer Theorie der elektrischen und optischen Erscheinungen in bewegten Körpern (A mozgó testek elektromos és optikai jelenségeinek elvi vizsgálata) című munkájában, 1895-ben jelent meg.
Fontos eredménye még a Zeeman-effektus elméleti magyarázata.
Nevét őrzi az általa 1904-ben leírt Lorentz-transzformáció, a Lorentz-kontrakció és a Lorentz-erő.