levegő hőmérséklet
(minimum-hőmérséklet, maximum-hőmérséklet, napi középhőmérséklet, radiációs minimum, hőmérséklet horizontális és vertikális eloszlása, cumulus kondenzációs szint, izotermia)

A levegő hőmérsékletén a levegő felmelegedési fokát értjük.
Mérése 2 m magasban, hőmérőházban történik, egysége °C.

Minimum-hőmérséklet
Az éjszaka folyamán a hőmérőház (a képen) magasságában kialakuló legalacsonyabb hőmérséklet.

Maximum-hőmérséklet
A nappali órákban, a hőmérőház magasságában kialakuló legmagasabb hőmérséklet.

Napi középhőmérséklet
24 óra folyamán mért hőmérsékleti értékek középértéke.

Radiációs minimum
Az éjszaka folyamán a talajfelszín kisugárzása következtében beálló legalacsonyabb hőmérséklet. A mérésére szolgáló hőmérőt a talajfelszín felett 5 cm-re helyezik el.

A napi legalacsonyabb, illetve legmagasabb hőmérséklet bizonyos esetekben (pl. frontátvonulás, légtömegcsere esetén) napkelte után, illetve napnyugta után is beállhat.

A hőmérséklet horizontális és vertikális eloszlása
A hőmérséklet horizontális változékonyságát a különböző légköri képződmények határozzák meg, vertikális változását a légállapotgörbe mutatja.
Adott pont felett a levegő hőmérsékletének, nedvességének és a szélnek a magassággal történő változása leggyakrabban rádiószondás mérésekkel ismerhető meg.
A hőmérséklet magassággal történő változásai a hőmérséklet - magasság (nyomás) koordinátarendszerben való ábrázolással tekinthatők át.

Feloszló zivatarfelhő

Az így felrajzolt görbét geometriai állapotgörbének nevezik.

Cumulus kondenzációs szint
Az a magasság, ahol az emelkedő levegő telítetté válik, és megkezdődik a nedvesség kicsapódása, a gomolyfelhők képződése.

A levegő hőmérséklete a talajtól kiindulva a magassággal változik, a troposzférában rendszerint csökken.
A következő esetekben nem következik becsökkenés:
Izotermia: A légkör olyan rétegében, amelyben a hőmérséklet függőlegesen nem változik.
Inverzió: A légkör olyan rétege, amelyben a levegő hőmérséklete a magassággal növekszik.

Felhasznált irodalom