Lavoisier, Antoine Laurent
(1743-1794)
francia kémikus.
A levegő és a víz
összetett voltának a felfedezése, az oxigén,
a nitrogén és a hidrogén
megismerése kapcsán a mai felfogáshoz hasonlóan minősítette az egyes anyagokat
elemmé. Szerinte az elemeket
sem fizikai sem kémiai
módszerekkel nem lehet tovább bontani.
Fő műve a "Traité élémentaire de chimie" 1789-ben jelenik meg, amelyben
összefoglalja kutatásit, és amely valóban lezárja életművét, hiszen az ezt követő
években már nem volt ideje kísérleteket folytatni.
1794-es kivégzéskor Lagrange, a híres
matematikus a következőt mondta "Egy másodpercre volt csak szükség, hogy
leüssék ezt a fejet, talán száz év is eltelik, míg újra egy hasonló terem."
Főbb eredményei a következők:
- Megállapította a levegő
összetételét.
- Megállapította a víz
összetételét, ő bontott először vizet (faszén
segítségével, hiszen akkor még nem volt ismert a galvánelem)
- Tisztázta a savak fogalmát.
- Megmagyarázta a légzést, miszerint az a szervezetben végbemenő égés.
- Módszeres, hosszú kísérleti vizsgálatok alapján megdöntötte a flogisztonelméletet
és helyesen értelmezte az égési
folyamatokat.
- Ő javasolta, hogy a vegyületek neve
feltétlenül fejezze ki azok összetételét.
Lavoisier kifejlesztette a kaloriméter
ősét, amely segítségével a folyamatokban keletkező hőt
lehetett mérni. A méréshez jeget használt, azt mérte, hogy adott folyamat esetében
mennyi jég olvad meg.
A következő idézet ennek az eszköznek egy élettani vizsgálatban való felhasználását
tartalmazza:
"A tengerimalac a készülékből való kivételkor nagyjából ugyanolyan hőmérsékletű
volt, mint amikor oda betettük. Ha az állati hő benne állandóan nem újult volna
meg, akkor hőmérséklete csökkent volna,
és erősen lehűlve vettük volna ki, mint ahogy minden élettelen tárgy lehűl a
jégben; az életfolyamat azonban állandóan pótolja a hőt, amit ő környezetének
átad. Ez a mi esetünkben a jég volt, és abból tíz óra alatt tizenhárom unciát
megolvasztott. Ez a jégmennyiség képviseli tehát a tíz óra alatt a malac testében
az életfolyamatok által szolgáltatott hőt. Ebből néhány unciát le kell vonnunk,
mert az állat külső részei valamennyire mégis lehűltek a készülékben" Később
így folytatja: "Az állati hő fenntartásának fő oka tehát az a hő, amely
a légzés folyamán keletkezik a legtisztább levegőnek (oxigén)
rögzített levegővé (szén-dioxid) való átváltozása folyamán. A lélegzés tehát
egy égés, igaz, rendkívül lassú égés, de egyébként teljesen hasonló a szén
elégetéséhez... Az állati hő megmaradása tehát döntő részben annak köszönhető,
hogy az állat által belélegzett legtisztább levegő vegyülésbe lép a rögzített
levegő másik alkatrészével, amelyet a vér szállít oda..."
Lavoisier -nak világos elképzelései voltak a kutatás módszeréről is.
" A hipotézisek, egymás után születve és módosítva, javítva és megváltoztatva,
oly mértékben, ahogy a kísérlet megcáfolja őket, egy nap mégis tévedhetetlenül
el fognak vezetni a természet igazi törvényeinek a megismeréséhez."
Az iménti gondolatokat fő művének bevezetőjében a "Traité élémentaire de
chimie"- ben írja.
A fizika a 18. században sokkal előbbre
tartott, mint a kémia, hiszen már matematikailag
megfogalmazott törvényei voltak. Hatottak rá a fizika módszerei, mégpedig a
mérés.
A kémiában ő kezd el először mérni, ő
vezeti be a mérleget, mint elengedhetetlen segédeszközt.
Kimondja a tömegmegmaradás tételét
a kémiai reakciók esetében: "...
mert semmi sem teremtődik sem mesterséges, sem természetes folyamatokban, és
elvként mondhatjuk ki, hogy minden művelet előtt és után az anyag mennyisége
azonos, csupán változások, átalakulások játszódnak le."