Lavoisier, Antoine Laurent

(1743-1794) francia kémikus.
A levegő és a víz összetett voltának a felfedezése, az oxigén, a nitrogén és a hidrogén megismerése kapcsán a mai felfogáshoz hasonlóan minősítette az egyes anyagokat elemmé. Szerinte az elemeket sem fizikai sem kémiai módszerekkel nem lehet tovább bontani.
Fő műve a "Traité élémentaire de chimie" 1789-ben jelenik meg, amelyben összefoglalja kutatásit, és amely valóban lezárja életművét, hiszen az ezt követő években már nem volt ideje kísérleteket folytatni.
1794-es kivégzéskor Lagrange, a híres matematikus a következőt mondta "Egy másodpercre volt csak szükség, hogy leüssék ezt a fejet, talán száz év is eltelik, míg újra egy hasonló terem."

Főbb eredményei a következők:
- Megállapította a levegő összetételét.
- Megállapította a víz összetételét, ő bontott először vizet (faszén segítségével, hiszen akkor még nem volt ismert a galvánelem)
- Tisztázta a savak fogalmát.
- Megmagyarázta a légzést, miszerint az a szervezetben végbemenő égés.
- Módszeres, hosszú kísérleti vizsgálatok alapján megdöntötte a flogisztonelméletet és helyesen értelmezte az égési folyamatokat.
- Ő javasolta, hogy a vegyületek neve feltétlenül fejezze ki azok összetételét.

Lavoisier kifejlesztette a kaloriméter ősét, amely segítségével a folyamatokban keletkező t lehetett mérni. A méréshez jeget használt, azt mérte, hogy adott folyamat esetében mennyi jég olvad meg.
A következő idézet ennek az eszköznek egy élettani vizsgálatban való felhasználását tartalmazza:
"A tengerimalac a készülékből való kivételkor nagyjából ugyanolyan hőmérsékletű volt, mint amikor oda betettük. Ha az állati hő benne állandóan nem újult volna meg, akkor hőmérséklete csökkent volna, és erősen lehűlve vettük volna ki, mint ahogy minden élettelen tárgy lehűl a jégben; az életfolyamat azonban állandóan pótolja a hőt, amit ő környezetének átad. Ez a mi esetünkben a jég volt, és abból tíz óra alatt tizenhárom unciát megolvasztott. Ez a jégmennyiség képviseli tehát a tíz óra alatt a malac testében az életfolyamatok által szolgáltatott hőt. Ebből néhány unciát le kell vonnunk, mert az állat külső részei valamennyire mégis lehűltek a készülékben" Később így folytatja: "Az állati hő fenntartásának fő oka tehát az a hő, amely a légzés folyamán keletkezik a legtisztább levegőnek (oxigén) rögzített levegővé (szén-dioxid) való átváltozása folyamán. A lélegzés tehát egy égés, igaz, rendkívül lassú égés, de egyébként teljesen hasonló a szén elégetéséhez... Az állati hő megmaradása tehát döntő részben annak köszönhető, hogy az állat által belélegzett legtisztább levegő vegyülésbe lép a rögzített levegő másik alkatrészével, amelyet a vér szállít oda..."

Lavoisier -nak világos elképzelései voltak a kutatás módszeréről is.
" A hipotézisek, egymás után születve és módosítva, javítva és megváltoztatva, oly mértékben, ahogy a kísérlet megcáfolja őket, egy nap mégis tévedhetetlenül el fognak vezetni a természet igazi törvényeinek a megismeréséhez."
Az iménti gondolatokat fő művének bevezetőjében a "Traité élémentaire de chimie"- ben írja.
A fizika a 18. században sokkal előbbre tartott, mint a kémia, hiszen már matematikailag megfogalmazott törvényei voltak. Hatottak rá a fizika módszerei, mégpedig a mérés.
A kémiában ő kezd el először mérni, ő vezeti be a mérleget, mint elengedhetetlen segédeszközt.
Kimondja a tömegmegmaradás tételét a kémiai reakciók esetében: "... mert semmi sem teremtődik sem mesterséges, sem természetes folyamatokban, és elvként mondhatjuk ki, hogy minden művelet előtt és után az anyag mennyisége azonos, csupán változások, átalakulások játszódnak le."

Felhasznált irodalom