kvantumszámok
(főkvantumszám, mellékkvantumszám, pálya kvantumszám, azimutális kvantumszám, mágneses kvantumszám, spinkvantumszám, elektronszerkezet, kvantumállapot)

Számok vagy vektorok, amelyek a kvantumrendszerek állapotát és az ilyen rendszerek megfigyelésének eredményeit adják meg.

A főkvantumszám (n) adja meg a fő energiaszintet, értékei 1, 2, 3 stb. lehetnek.
Minél nagyobb a szám, annál messzebb van az elektron az atommagtól.

A mellékkvantumszám (l), az elektron impulzusmomentumát határozza meg.
Lehetséges értékei (n-1), (n-2), ...1,0, azaz az első héjon (n=1) az elektronok impulzusmomentuma csak nulla lehet (l=0).
A második héjon (n=2) l értékei lehetnek 1 vagy 0 így két alhéja van, melyek kissé különböznek energiájukban.
A harmadik héjon (n=3) három alhéj van l=2, 1 vagy 0.
Az elektronpálya kvantumszámát gyakran nevezik azimutális kvantumszámnak.

A mágneses kvantumszám (m), az elektronok energiáját egy külső mágneses térben szabályozza.
Értékei lehetnek +l, +(l-1),...1,0,-1,...-(l-1),-l.
Egy s alhéjon (amikor l=0) m értéke 0.
A p alhéjon (l=1) m értékei lehetnek +1, 0, és –1, azaz egy p alhéjon három pálya lehetséges, melyeket rendszerint px, py, pz-vel jelölnek.
Normál körülmények közt ezek energiaszintje azonos.

A spinkvantumszám (ms) az egyes elektronok spinjét adja meg, értékei +1/2 és -1/2 lehetnek.
A Pauli-féle kizárási törvény szerint nincs két elektron egy atomban amelynek mind a négy kvantumszáma megegyezik.
A számok az elektronok kvantumállapotát határozzák meg, és megmagyarázzák milyen az atom elektronszerkezete.

A megmaradási törvények kvantumszámokkal fejezhetők ki, és kvantumszámok szerint osztályozhatók a szubatomi részecskék, valamint az atomi állapotok.

A kvantumállapot bármely állapot, amiben egy kvantummechanikai rendszer lehet.

Felhasznált irodalom