korrózió
(felületi korrózió, egyenletes felületi korrózió, lyukkorrózió, vályatkorrózió, réskorrózió)

Általában fémek, s azon belül főként vas felületén (a képen) végbemenő, rongáló hatású oxidáció, levegőn, víz jelenlétében.

Többnyire gyors elektrokémiai folyamat, amely két különböző fém egymással, valamint levegővel és vízzel való érintkezésekor megy végbe. A reakcióképesebb fém oxidálódik, míg a másik fém az oxigén redukciójához szükséges felületet biztosítja.

A korróziót legkönnyebben a reakcióképesebb fém felületének víztől és levegőtől való elszigetelésével lehet megelőzni.

Néhány fémfajta, pl. a passzív fémek (alumínium, cink) tömör oxidréteget alkotnak, amely réteg szintén gátolja a korróziót.

Legismertebb megjelenési formái:

felületi korrózió: a fémszerkezet felületén egyenletes, egybefüggő korrózióréteg alakul ki.
A jelenséget egyenletes felületi korróziónak nevezik.
A korrózióréteg a felületet érő környezeti hatások ( víz, oxigén és egyéb gázok, por) összességeként jön létre.

Lyuk- és vályatkorrózió: A felületi réteg alá hatoló, éles határvonalú, kis felületű, de nagy mélységű korróziós károsodás.
Kráter, vagy tű alakú korróziós bemélyedések formájában jelentkezik.
Az alkatrész szilárdságát jelentős mértékben csökkenti.

Réskorrózió: A szűk résekbe szivárgó elektrolit (pl. a levegő nedvességtartalma) hatására fellépő, a rés felületén jelentkező korrózió.
Mindenütt megjelenik (pl. ponthegesztéssel összefogatott lemezek, csavaranya és alátét, szegecsfej és lemez között), ahol az érintkező felületek között nincs megfelelő tömítőanyag.

Felhasznált irodalom