(1473 - 1543) lengyel csillagász, orvos, kanonok. Torunbanszületett.
Apja kereskedő volt, akinek halála után püspök nagybátyja gondoskodott róla.
Krakkóban, majd Bolognában, Paduában, Ferrarában és Rómában tanult.
Ferrarában doktorált 1503-ban kánonjogból.
Orvosi tanulmányokat is folytatott, nagybátyja háziorvosa is volt egyben.
1512-ben a Frauenburgi dóm kanonoka lett.
Felújította és megalapozta a heliocentrikus (napközéppontú) világrendszert, ezzel megszüntette a Földnek a többi égitesthez viszonyítva kitüntetett szerepét.
A kopernikuszi életművel indult meg a támadás a középkori, dogmatikus elveken alapuló természettudomány ellen.
Asztronómiai gondolatait az 1514. körül kéziratos formában körözött Commentaiolus című rövid írása segítségével ismertette meg a világgal. A részletesebb leírást, sok évi várakozás után Rheticus, wittenbergi professzor 1540-ben megjelent Narratio prima című, Kopernikusz munkája lapján készült könyvből ismerhette meg az akkori Európa.
Fő műve: De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi körök forgásai) 1543-ban jelent meg Nünbergben, halála évében. Ettől az évtől számítják sokan az újkori tudomány kezdetét.
Frauenburgban halt meg.