kohósítás

A fém kinyerése ércből hevítéssel.
A folyamat közben a felhasznált tüzelőanyag párhuzamosan eltávolítja az érc más összetevőit is (pl. az oxigént az oxidokból).
Az érc egyéb fölösleges összetevőit egy, a tisztulást elősegítő salakosító anyag segítségével távolítják el.
Valószínűleg a réz volt az első ércből kinyert fém, de ónt, ólmot és ezüstöt is tudtak az ókorban ércéből olvasztani.
A koksz 18. századi felhasználásáig a faszén volt az általános tüzelő- és redukálóanyag.
A légbefúvást, ami a nagyolvasztók kialakulásához vezetett, már az ókorban is használták.
A tüzelőanyag égetéses (oxidációs) olvasztásának számtalan formája létezik, de elektromos kemencéket is használnak, mint pl. az alumíniumolvasztás esetében.

Őskohó a Bükkben.
A Würzburgból Egerbe települt Fazola Henrik 1770-ben a Bükk északi peremén talált vasérc feldolgozására Ómassán épített vaskohót, mivel itt tudta leggazdaságosabban felhasználni a Garadna vízenergiáját. A helyben található mészkövet salakképző anyagként, az erdők fáját pedig a faszéntüzelésű kohók fűtésére használta.
Az olvasztót, a vasverő műhelyt alapító Fazola Henrik fia, Frigyes, 1813-ban építtette (ez látható a képen).
Fél évszázadon keresztül itt állították elő a nyers vasat, melyet további megmunkálásra Hámorba szállítottak.

Felhasznált irodalom