köd (meteorológia)
(advekciós /áramlási/, radiációs /kisugárzási/, front/ális/, lejtőn emelkedő, orografikus, hegyi, lejtő-, emelt, inverziós, párolgási, keveredési, száraz légköri homály)

A talaj mentén képződő, és a látást megnehezítő felhő.
[Összetételét tekintve egy kolloid, egy olyan aeroszol, melynek diszperziós közege gáz (a levegő) a diszperziós fázis pedig folyadék (vízcseppecskék).]
Akkor jön létre, ha valamilyen okból a harmatpont alá csökkent a talajközeli légréteg hőmérséklete.

Köd négy különböző módon keletkezhet:>

Advekciós (áramlási) köd
Akkor alakul ki, ha a hideg talajfelszín fölé meleg, nedves légtömeg érkezik, hirtelen lehűl, és kondenzáció jön létre.

Radiációs (kisugárzási) köd
Hideg, tiszta éjszakákon alakul ki, ha a földi kisugárzás lehűti a talaj felszínét, s kondenzációt idéz elő azzal, hogy a harmatpont alá csökkenti a talajmenti légréteg hőmérsékletét.
Tipikus légtömegen belüli köd.
Vastagsága néhány méter és néhányszor 100 méter között van.
Derült időben és gyenge szél esetén éjszaka és kora reggel képződik, napközben általában feloszlik. Kora tavasszal, késő ősszel és télen gyakori, legkedvezőbb időjárási helyzet, amelyben létre jöhet, az anticiklon.

Front(ális) köd
Melegfront felhőzetéből a hideg levegőbe hulló viszonylag meleg esőcseppek párolgása okozza a telítettséget.
- Prefrontális köd: a front előtti mintegy 50-100km-es térségben alacsony rétegfelhőzet vagy köd keletkezik
- Posztfrontális köd: a meleg levegő hideg felszín fölé áramlik, alacsony rétegfelhőzet vagy köd keletkezik (tulajdonképpen áramlási köd)
Frontális köd keletkezhet úgy is, ha a felhőrendszer leereszkedik a földfelszínre, a képződött köd a front átvonulása után megszűnik, de némely hegyes-dombos területen meg is maradhat.

Lejtőn emelkedő (orografikus, hegyi, lejtő-) köd
Olyan helyen alakul ki, ahol a akkor keletkezik, ahol a nedves levegő hegyek, dombok lejtőjén emelkedésre kényszerül és fölfelé haladva, kisebb nyomású környezetbe kerülve kitágul, és adiabatikusan a harmatpont alá hűl. Ha elegendő nagy a levegő nedvességtartalma, a lehűlt levegőben megindul a kondenzáció.

Emelt ködnek nevezik, amikor a köd megemelkedik és rétegfelhővé (St) alakul át.

Inverziós köd anticiklonális helyzetben alakul ki, a téli időszakban.
A magasban elhelyezkedő inverziós réteg alatt zárt rétegfelhőzet (Stratus nebulosus) képződik. Amennyiben ez a talaj közelébe leszivárog, kialakul a köd.

Párolgási köd akkor alakul ki, amikor hideg levegő áramlik meleg vízfelszín fölé.
A vízfelszínről történő párolgás hamar telítetté teszi a hideg levegőt. Az így kialakuló köd általában gyenge, vastagsága nemigen haladja meg a néhány métert.

Keveredési köd két különböző hőmérsékletű és nedvességtartalmú (de telítettséghez közelálló) levegőhalmaz keveredésekor keletkezik, amikor a meleg levegő lehűl és vízgőztartalmának egy része kicsapódik.

Száraz légköri homálynak nevezik azt a jelenséget, amikor a relatív légnedvesség nem haladja meg a 80%-ot és a látásromlást elsősorban a szilárd szennyezőanyagok: por, korom, füst szuszpenziója okozza.

Felhasznált irodalom