(1571-1630) német csillagász, a Württemberg melletti Weil-der-Stadtban született és Tübingenben tanult.
1594-től Grazban tanított, és naptárakat készített a szokásos asztrológiai és meteorológiai jóslatokkal.
1596 körül levelezni kezdett Tycho de Braheval, aki ekkor Prágában tartózkodott. Itt publikálta a Mysterium Cosmographicum (1596) című munkáját.
Legjelentősebb alkotása a bolygómozgásra vonatkozó három törvény kimondása.
1600-ban Tychode de Brahe asszisztense-
1600-től Brahe adatait felhasználva kimutatta, hogy a bolygómozgás jóval egyszerűbb, mint azt korábban feltételezték,
majd 1601-ben utóda lett Prágában, mint Rudolf császár udvari csillagásza.
Itt jelent meg az Astronomia nova (1609), amelyben az I. és II. törvényét találjuk.
Kepler III. törvényét, az 1619-ben megjelent Harmonicae mundi című írásában találjuk.
Bár előtte többen is használtak, illetve készítettek távcsövet, az első csillagászati célokra jól használható távcső elvét mégis Kepler dolgozta ki 1611-ben.
(Az 1611-ben megjelent Dioptrice című művében a kis szögekre érvényes töréstörvény, a Galilei-távcső elmélete és a Kepler-távcső szerepel.)
Regensburgban halt meg.