kényszerített (indukált) emisszió
Egy 1917-ben Einstein által elméleti
meggondolások alapján megjósolt jelenség, amely lehetővé teszi fotonok
sokszorozását.
A folyamat során a megfelelően választott optikai erősítő közeg a gerjesztő
foton elnyelődésére úgy reagál, hogy két,
a gerjesztő fotonnal
azonos hullámhosszúságú, rezgési
fázisú és rezgési síkú fotont
sugároz ki, melyek terjedési iránya megegyezik a gerjesztő
fotonéval.
Ez a jelenség
a lézer és a mézer
működésének alapja.
A sugárzás kvantumelméletében
Einstein vezetett be két (róla elnevezett)
koefficienst, amelyek az alapállapot
és gerjesztett állapot közötti átmenetek
(oda és vissza) valószínűségére vonatkoznak az indukált
emisszió és a spontán
emisszió során.