kényszerített (indukált) emisszió

Egy 1917-ben Einstein által elméleti meggondolások alapján megjósolt jelenség, amely lehetővé teszi fotonok sokszorozását.
A folyamat során a megfelelően választott optikai erősítő közeg a gerjesztő foton elnyelődésére úgy reagál, hogy két, a gerjesztő fotonnal azonos hullámhosszúságú, rezgési fázisú és rezgési síkú fotont sugároz ki, melyek terjedési iránya megegyezik a gerjesztő fotonéval.

Ez a jelenség a lézer és a mézer működésének alapja.

A sugárzás kvantumelméletében Einstein vezetett be két (róla elnevezett) koefficienst, amelyek az alapállapot és gerjesztett állapot közötti átmenetek (oda és vissza) valószínűségére vonatkoznak az indukált emisszió és a spontán emisszió során.

Felhasznált irodalom