kálium-argon kormeghatározás

Módszer a százezer évesnél régebbi kőzetek korának meghatározására.
Azon alapszik, hogy a kálium 40-es tömegszámú radioaktív izotópja 1,27 x 10¹⁰ felezési idő alatt alakul át az argon 40-es tömegszámú izotópjává.
A megolvadó kőzetből az argon elillan. Így a kőzetben fellelhető két izotóp mennyiségéből következtetni lehet a kőzet korára.

Feltételezi, hogy a kálium tartalmú ásványban keletkezett összes argon-40 a kőzetben akkumulálódik, és hogy az összes jelenlévő argon-40 a kálium-40 bomlásából keletkezett.
A mintában meghatározzák az argon-40 és a kálium-40 mennyiségét, és a minta korát a következő egyenletből számolják:

⁴⁰Ar= 0,1102 ⁴⁰K(e^at-1)

ahol
a a bomlási állandó
t az idő, ami eltelt azóta, hogy a kőzet kb. 300°C-ra hűlt le, amikor az argon-40 a kristályrácsba került.

A módszer eredményes csillámok, földpátok és bizonyos más ásványok esetén.

Döntőnek bizonyult a Kelet-afrikai Rift-völgyben Olduvai, Laetoli, Hadar és Koobi Fora helyeken feltárt ősi emberi maradványok korának meghatározásakor.

Felhasznált irodalom