izzólámpa
(izzószál, ívlámpa)

Olyan fényforrás, amely látható fényt bocsát ki valamilyen izzított forrásból vagy izzószálból.
Ide tartoznak pl. az ívlámpák, a gázlámpák és az izzószálas villanykörték, fénycsövek, higanygőzlámpák, nátriumgőzlámpák, stb.

Edison első izzólámpáiban bambuszrostból készült szénszálat izzított.

A mai korszerű izzólámpákban a fényt egy volfrámból készült izzószál (a baloldali képen) kelti, amelyet villamos árammal hevítenek 2000°C fölé. Az izzószál lehet egyszeresen vagy duplán spiralizált a konvekciós veszteségek (gáz molekulák energia-transzportja a spiráltól a ballon hidegebb részei felé) csökkentése érdekében.
A fényhasznosítás növekszik, ha az izzószál hőmérséklete nagyobb, ezért magas olvadáspontú volfrám spirált használnak.
A volfrám párolgásának csökkentésére a burába nitrogént és argont vagy kriptont (esetleg xenont) töltenek. A nemesgázok ionizációs potenciálja kicsiny, ezért, ha nem alkalmaznának nitrogén gázt is, a hálózati feszültségű izzólámpában könnyen létrejönne ívkisülés. Az ívképződés valószínűsége így is véges, ezért a hálózati feszültségre tervezett izzólámpák nyakába vékony biztosítékszálat helyeznek. Ha mégis létrejön a kisülés, nem a hálózat fő biztosítéka ég ki, hanem a lámpában lévő biztosítékszál. Ezért láthatunk olyan kiégett izzólámpát, melynek izzószála még ép, mégsem használható.
A volfrám spektrális teljesítmény-eloszlása a hőmérséklet függvénye, és kissé eltér a feketetest-sugárzótól.

Hagyományos izzólámpa fényhasznosítása 14 - 20 lm/W közt van, a lámpa névleges élettartamának függvényében.
A halogén izzólámpáké ennél lényegesen (kb. 30%-kal) jobb.

Az ívlámpákban szénrudak között létrehozott elektromos ívben izzanak a részecskék igen magas hőmérsékleten.

Öveges tanár úr szemléletesen foglakozik az izzólámpákkal a Fizika blokk Az elektromos világítás című részében.

Felhasznált irodalom