izosztázia
Elmélet, amely a földkéreg tömegi
egyensúlyának jelenségét fogalmazza meg.
Eszerint a földkéreg darabjai úgy úsznak
a félig olvadt földköpenyben, mint
a jéghegyek a vízben.
Ahol tehát a legmagasabb hegyek vannak, azokon a területeken a legvastagabb
a földkéreg, mert a magas hegyek mély
gyökerei lenyúlnak a földköpenybe.
Ha a terület szintjét erősen lepusztítja, "elvékonyítja" az erózió,
akkor a kéregnek ez a része fokozatosan emelkedik (rugalmasan visszapattan)
az ő izosztatikus egyensúlyi állapotába.
Ugyanez történt a jégkorszakok végén: a súlyos jégtakaró elolvadt, s a földkéreg darabjai kiemelkedtek.