hővezetés
(hőáram, hővezetési tényező, hővezetési törvény, hővezetőképesség)

Hőátadás anyagi közegben, anyagáramlás nélkül.
A testek hővezetése a hőáram erősségével (f) jellemezhető. Ha egy test A keresztmetszetén t idő alatt Q halad át, akkor a hőáram

f = Q/t

Mértékegysége watt (W).

A hőáram egyenesen arányos a hővezető test végei közötti hőmérséklet különbséggel (DT = T1 - T2), a test keresztmetszetével (A) és fordítottan arányos a hosszúságával (l):
f = l (ADT)/l
Ahol l a hővezetési tényező, egysége W/(mK) [watt/(méter * Kelvin)].
Ez az úgynevezett hővezetési törvény

A hővezetési tényező, vagy másképpen (helytelenül) hővezetőképesség az adott test anyagi minőségétől függ. Számértéke megadja az adott anyagból kihasított 1 méter élhosszúságú kocka két szemközti lapja között a másodperc alatt hőmennyiséget, ha a két lap között 1 K a hőmérsékletkülönbség.

Rossz vezetőkben a hőátadás az atomok hőmozgása útján történik.
A fémek jó vezetők, bennük a hőátadást döntően a szabad elektrongázban levő elektronok végzik. A fémek általában ezerszer jobb hővezetők, mint a nemfémek, pl. az üveg vagy a fa.

Néhány anyag hővezetési tényezője (W/mK)
ezüst ................... 420
réz ....................... 400
alumínium ........... 220
sárgaréz ............. 93 - 117
víz ........................ 96
acél ..................... 47 - 58
ólom .................... 35
üveg .................... 0,6 - 1
téglafal ................ 0,3 - 0,6
fa ......................... 0,2 - 0,5
gyapjúszövet ...... 0,05
levegő ................. 0,02

Felhasznált irodalom